Sükösd Miklós: Minek nevezzelek? Legyen betiltási törvény vagy kusstörvény az „átláthatósági” helyett

Az Orbán-rezsim kommunikációs stratégiájának egyik központi eleme, hogy a nyelv manipulálásával eltorzítja a valóságot és gyengíti a kritikai gondolkodást. Az orbáni maffiaállam és propagandamédiája rendszeresen pozitív, demokratikus értékeket sugalló kifejezéseket alkalmaznak. Eközben a valódi politikai szándék épp a demokratikus értékek és gyakorlat lerombolása, az önkényuralom akadálytalan kiterjesztése.

A „nemzeti konzultáció”, a „szuverenitásvédelmi hivatal” vagy a „különleges jogrend” mind olyan fogalmak, amelyek a demokrácia, a jogállam, és a közösségi részvétel illúzióját keltik. Valójában azonban mindez a politikai rendszer diktatórikus központosítását, a fékek és ellensúlyok leépítését, a kritikus hangok elnémítását szolgálja.

E gyakorlat legfrissebb példája a Fidesz T/11923-as számú törvényjavaslata, amelyet „a közélet átláthatóságáról szóló törvény” névre keresztelt. Ez név azt sugallja, hogy a cél a közpénzek, a közélet, a szervezetek működésének átláthatóvá tétele. Holott a törvény valódi célja, hogy a független médiát és a demokratikus civil szervezeteket megbénítsa és kiszorítsa a közéletből – ürügyként használva, hogy például EU-s pályázati forrásokból is részesülnek.

Az „átláthatóság” fedőneve alatt a valóságban megfigyelési, megbélyegzési, jogi és politikai nyomásgyakorlási rendszer jön létre, amely kriminalizálja, bűnössé nyilvánítja a kritikus közéleti szereplőket. A nyelvi megfordítási stratégia – ahol az „átláthatóság” fogalma az elnyomás eszköze– tökéletes példája annak, amit George Orwell az 1984 című regényében a diktatúra újbeszél nyelvében „duplagondolnak” nevezett. A diktatóra alattvalóinak egyszerre kell hinniük a felülről kiadott szóban és elfogadniuk annak a normálistól eltérő, ellenkező jelentését.

Minek nevezzelek?

A szómágia, a manipulatív elnevezések használata nem pusztán kommunikációs trükk, hanem az elnyomó rezsimek önelfogadtatásának kulcsa. Az Orbán-rezsim nyelvhasználata régóta következetesen ki akarja zárni az alternatív értelmezési kereteket. A NER nyelvi monopóliumot hoz létre, amelyben a hatalom saját fogalmait akarja kizárólagos beszédmóddá tenni Magyarországon. Orbán propagandaállama a nyelv révén újra akarja írni a valóságot. Aki nem ezt a nyelvet használja, az burkoltan „ellenséggé” válik.

Ha a rezsim fogalmait kritikátlanul átvesszük és az intézkedéseinek, törvényeinek hivatalos nevét használjuk, akkor a rezsim kottájából játszunk, az Orbán-rezsim nyelvezetét erősítjük.

A független média és a civil szervezetek által használt alternatív elnevezések – mint a ”betiltási törvény,” „cenzúratörvény”, „ellehetetlenítési törvény” – azért fontos eszközei a nyelvi ellenállásnak, mert feltárják az orbáni nyelvhasználat mögötti valós hatalmi szándékokat.

Milyen jelentésárnyalatokat hordoznak, milyen értelmezési kereteit mutatnak a magyar médiában ma használt kifejezések a törvényre? Az alábbi fogalmak sorában egyre élesebb kritikai tartalom jelenik meg. A hivatalos “átláthatósági törvény” eufemizmusától eljutunk “a betiltási törvényig” és a ”kusstörvényig”, amelyek nyíltan rámutatnak a diktatórikus hatalomgyakorlás valódi szándékára.

Változatok egy témára

1. Átláthatósági törvény

Az Orbán-rezsim álságos szándéka szerint az “átláthatóság” pozitív értéket hordozó, jogállami és demokratikus fogalmakat idéző szó. Az átláthatóság az elszámoltathatóságra, a közérdekre, sőt a feddhetetlenségre, becsületre, a tisztességes viselkedésre utal. Az átlátható szervezet erkölcsi tisztasággal rendelkezik és mentes minden korrupciótól.

A kormány hivatalos nyelvhasználatában ez a kifejezés orwelli természetű, mert szándékosan elfedi a valóságot. Az átláthatóság értelmezési kerete az állampolgári jogok védelmének és a minőségi demokrácia működésének látszatát kelti, miközben az intézkedés valójában a hatalom kontrollját kiterjesztő eszköz. A demokratikus szereplők közül sokan tudják ezt, ezért a hivatalostól eltérő megoldásokat, más fogalmakat használnak.

2. „Átláthatósági törvény” – idézőjellel

Ez már távolságtartó, kritikai (akár humorosnak, ironikusnak szánt) megoldás. A hivatalos megnevezést megtartja, de az idézőjelek révén kétségbe vonja annak valódiságát, jó szándékát. Ugyanakkor a demokratikus média, civilek, politikusok ezzel még nem fogalmaznak meg alternatív valóságot. Csak az idézőjellel, kódoltan jelzik, hogy nem tekintik hitelesnek a kormány narratíváját. Ez a megnevezés csak a „puha ellenállás” nyelvi eszköze: burkolt kritika, de nem ajánl konkrét alternatív értelmezést. Gyenge fortély, nem igazán jó megoldás. Az iróniát ráadásul sokan nem értik.

Ha cél a közbeszéd fogalmainak alakítása (ha százezres vagy milliós közönségnek írunk vagy csinálunk műsort), rájuk is gondolnunk kell. Arról nem beszélve, hogy videókban, podcastokban, tévében és rádióban nem hallatszik az idézőjel. Ha „átláthatósági törvény” orbáni fogalmát kritikátlanul átvesszük – akár idézőjelek között is – akkor azt kockáztatjuk, hogy az állampolgári tudatban is rögzül ez a hamis értelmezés.

3. Nagytakarítási törvény

A nagytakarítás háztartási hasonlat, a rendrakásra, a megtisztításra, a mocsok eltüntetésére utal. Orbán iránymutató beszédében a politikai ellenfelek „szemétként” való keretezését jelenti.

A “nagytakarítási törvény” kifejezés ironikusan utal a rezsim szándékára: a nemkívánatos szervezetek „eltakarítására”. A kifejezés a rendszer diktatorikus akaratára, a társadalmi sokszínűség felszámolására mutat. Ha azonban ezt a kifejezést használjuk, még mindig Orbán világában maradunk, az ő lekezelő, elembertelenítő logikáját vesszük át. Továbbra is saját kipucolásunkról, eltávolításunkról beszélünk, akarva-akaratlanul is egyetértőleg, pozitív értelemben. Orbán veszélyes szóhasználatát folytatjuk, amely a poloskázáshoz – a kritikusok kártékony, eltaposandó rovarhoz hasonlításához – illeszkedik.

4. Ellehetetlenítési törvény

Ez az első, a rezsimtől független átfogalmazási változat, amely a demokratikus logika szempontjából jeleníti meg Orbánék diktatórikus törvénytervezetét. Ez a kifejezés végre egyértelműen a jogi és intézményi korlátozásra, a jogi ellehetetlenítésre, a burkolt elnyomásra mutat. Nem jelképes, hanem konkrét intézményi nyelven nevezi meg a törvény következményeit, a demokratikus szereplők elnyomását. A hatalom célját hangsúlyozza: a független szereplők fokozatos működésképtelenné tételt. Ez már leleplező erejű kifejezés. Csak túl bonyolult, mert nagyon hosszú a szó és szokatlan, ismeretlen is. (A leghosszabb magyar szó, az “elkelkáposztásíthatatlanságaitokért” jut az ember eszébe róla.)

5. Cenzúratörvény

Ez még erősebb szó. A klasszikus politikai elnyomásra, a sajtószabadság korlátozására, az információáramlás lezárására utal. A nyilvánosság szabályozásának diktatórikus formáit idézi. Itt a keretezés már nemcsak a hatásra (“ellehetetlenítés”) mutat, hanem a törvényalkotó sunyi, rossz szándékra is. Egyértelműen a média és a civilek szabad beszédének megszüntetése a cél. Ezt akarják cenzúrázni. A cenzúra kifejezés a történelmi párhuzamokat is aktiválja. (Például a cenzúra a Habsburg elnyomás időszakában, a cenzúra a Rákosi- és Kádár-korszakban, a putyini Oroszország „külföldi ügynök” törvényei.) A cenzúratörvény kifejezés hátránya, hogy elsősorban a szabad média bezárásának akaratára utal, a civil szervezetek mint az intézkedés célpontjai itt másodlagossá válnak.

6. Szájzártörvény

A Fidesz törvénytervezetének ez a megnevezése a fizikai és szimbolikus elhallgattatásra, a kikényszerített némaságra, a szabad vélemény tilalmára utal. Személyes, erős, testi képpel dolgozik. A „bekötött száj” képét idézi, hangsúlyozva az emberi jogok elnyomását. A keretezés itt már erőteljesen aktiválja az önkényuralom testi és jelképes jelentésrétegeit. „Hallgass és tűrj” – ez a rendszer ideálja.

7. Eltakarítási törvény

A jelentésmező itt az emberi voltunktól megfosztó fizikai eltüntetés, a politikai takarítás (a “csisztka”), vagyis a politika megtisztítása a kritikus hangoktól. Ez még radikálisabb változata a „nagytakarításnak”. Itt már nem a „kosz” (vagyis a civil társadalom) passzív eltávolításáról van szó, hanem aktív megtorlásról. Ez a kép a politikai bosszú narratíváját sugallja. A hatalom gyorsan és határozottan „eltakarítja” ellenségeit, akárcsak a régi, klasszikus diktatúrák idején.

Mégis: ha ezt a változatot használjuk, megint visszalépünk a tisztaságteremtés pozitív fogalomkörébe, ami a rezsim nyelvi célja.

8. Betiltási törvény

Szerintem messze ez a legpontosabb fogalom. Nyíltan az állami tilalomra, a jogi tiltásra, a diktatórikus orbáni hatalomgyakorlás céljára mutat. Betiltani a kritikus hangokat – ez az Orbán-rezsim valódi célja a fegyverként használt törvénnyel.

Betiltási törvény – ez a legkevésbé eufemisztikus és a legpontosabb elnevezés. Az értelmezési keret nem jelképes, ironikus, érzelmes, hanem nyelvileg és politikailag egyértelmű. Ez a keretezés nevet ad annak, amit a törvény valójában tesz: betilt. A betiltási törvény fogalma világos és támadhatatlan állítást tesz.

9. Kusstörvény

A „kusstörvény” kifejezés a legerősebb, legkifejezőbb ellenkeretezése az Orbán-rezsim hivatalos „átláthatósági törvény” elnevezésének. Míg a kormányzati keretezés az átláthatóság és közérdek látszatát kelti, a „kusstörvény” szóhasználat leleplezi a törvény valódi célját: a független média és civil szervezetek elhallgattatását, ellehetetlenítését. A „kuss” durva parancs, amely a hallgatás kikényszerítésére utal, így a szó jelentésmezőjében a cenzúra, félelemkeltés és elnyomás a meghatározó. Ez a kritikai nyelvhasználat világosan jelzi, hogy nem demokratikus kontrollról, hanem a nyilvánosság parancsuralmi szűkítéséről van szó. A kusstörvény kifejezés rövid és frappáns. Politikai ellenállásra hív, mozgósít a nyelvi manipulációval és magával a rezsimmel szemben.

Rabszolgatörvény, Orbán-dinasztia, maffiaállam – a demokrata nyelv szükségességéről

Az átkeretezés nem csupán nyelvi játék. Hanem a politikai ellenállás fontos szervező eszköze, amely segít visszavenni a gondolkodásunk alapfogalmai feletti kontrollt az elnyomó politikai hatalomtól.

A fenti fogalmak jól mutatják, hogyan működik a nyelvi keretezés mint politikai eszköz. A hivatalos elnevezés pozitív jelentést sugall, míg a demokratikus szereplők által használt alternatív megnevezések az antidemokratikus elnyomó szándék különböző aspektusaira – jogi, fizikai vagy erkölcsi dimenziókra – irányítják a figyelmet. Minél inkább előrehaladunk a listán, annál nyíltabbá és erősebbé válik a kritika. Annál pontosabban mutat a törvény megnevezése annak diktatórikus jellegére.

Dobjuk le magunkról az orbáni ÁVÓ-s propagandanyelv ránk erőltetett kényszerzubbonyát! A demokratikus rendszerváltás érdekében, azt előkészítve a saját rendszerkritikus fogalmainkat kell használnunk. Rabszolgatörvény, Orbán-dinasztia, maffiaállam, golyófogó Polt Péter, hírhamisító Papp Dániel – néhány korábbi fogalmunk már pontosan betalált és a demokratikus köznyelv részévé vált.

Állítsuk a demokratikus nyelvhasználat sorába a betiltási törvény, a kusstörvény fogalmát is – a Fidesz-diktatúra intézkedését annak leleplezésével, vagyis pontos megnevezésével is támadva, és az eltörlését követelve.

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!