Finisben a Mol-privatizáció

Napokon belül szép pénzre számíthat az államháztartás. Május 1-jétől ugyanis a 108 milliárd forint jegyzett tőkéjű Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. megvásárolhat 10 százalékot az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV) 11,73 százalékos Mol-részesedéséből (a maradék pakett sorsáról még nem született döntés). A részvények értékesítéséből befolyó mintegy 230 milliárd forintot az ÁPV köteles a február végén 13 161 milliárd forintot kitevő államadósság csökkentésére fordítani. Ennek révén viszont jó esély mutatkozik arra, hogy az államadósság bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya ne lépje túl az euróbevezetés egyik kritériumaként előírt 60 százalékos mértéket.

Jöhetett volna korábban is e pénzügyi injekció az államnak, hiszen a Mol az ÁPV-vel kötött megállapodás alapján már tavaly decemberben is jogosult volt 3 százalék részvényt megvenni tőle. Ám akkor inkább gázért, kitermelési jogokért és a bányajáradék maximálásáért szurkolt le a központi büdzsének összesen 80 milliárd forintot, s nem akarta további 70 milliárd forint körüli költségbe verni magát (HVG, 2006. január 4.). Bár ezúttal a Molnak jóval több ideje marad a döntésre (október 27-éig élhet vételi opciójával), valószínűleg hamar dűlőre viszi a dolgot. Erre utal, hogy az utóbbi hetekben lenullázta sajátrészvény-állományát: 5,5 százaléknyi pakettet egy, az amerikai Morgan Stanley befektetési bankház által Jersey szigetén, sebtében gründolt offshore céghez, a Magnolia Finance Ltd.-hez "helyezett ki", 1,3 százalékot pedig a francia BNP Paribas S.A.-hoz (amelynél tavaly óta már 6,9 százalék Mol-részvény parkol), mindkét ügyletnél azzal a feltétellel, hogy a papírokat visszavásárolhatja. "Mivel egy részvénytársaság legfeljebb az alaptőkéje 10 százalékát kitevő saját részvényt birtokolhat, az a feletti részt köteles legkésőbb a megszerzése időpontjától számított három éven belül eladni vagy bevonni, a Mol valószínűleg azért manőverezett, hogy megvásárolja az ÁPV részesedését" - mondta a HVG-nek Török Bálint, a Buda-Cash Brókerház Rt. elemzője.

A tranzakciót a Mol-papírok március közepén kezdődött szárnyalása miatt célszerű lenne mielőbb nyélbe ütni - véli Tordai Péter, a K&H Equities Rt. elemzője. A múlt kedden elért 24 800 forint új árfolyamrekordnak számít, amit egyesek már kellően magasnak tartottak hasznuk learatásához, s bár az ő eladásaik miatt enyhén olcsóbbodtak az olajrészvények, a hetet még így is 24 650 forinton zárták. Ha a Mol május 1-jén hívná le vételi opcióját, valószínűleg még csak minimálisan veszítene (az állam pedig ugyanennyit nyerne) az ÁPV-vel való megállapodás azon kitételén, hogy a tavaly decemberi szerződés aláírását vagy a vételi opció lehívását megelőző 90 tőzsdei kereskedési nap forgalommal súlyozott átlagára közül a magasabbat kell leperkálnia. Míg ugyanis az előbbi alapján számított részvényenkénti átlagár 21 150 forint, addig ugyanez az érték az április 14-ei állapot szerint még csak 5 forinttal volt magasabb.

Az elemzők többsége egyébként úgy véli, a Mol árfolyam-emelkedése a következő hónapokban is folytatódhat. A Citibank például a 30 ezer forintos lélektani határ egy éven belüli áttörését jósolja, s ettől csak árnyalatnyival marad el a K&H és a Quaestor Értékpapír Rt. prognózisa. Optimizmusukat arra alapozzák, hogy jó esetben akár az év végéig is megmaradhatnak a Mol drágulásához vezető körülmények. Mindenekelőtt továbbra is magas lehet a világpiaci kőolajár a meglódult kínai és amerikai gazdaság növekvő kereslete miatt, amellyel a kínálat minden bizonnyal nem tud majd lépést tartani. Alacsonyabb fokozatba kapcsolt ugyanis az iraki és a nigériai kőolaj-kitermelés, miközben Iránból vagy Venezuelából vásárolni politikai kockázatot jelent. A Brent minőségű kőolaj hordónkénti ára kedden 70 dollár fölé ment, és szakértők szerint nem kizárt, hogy a következő két évben nem megy 60 dollár alá. Az is a jelentős finomítói kapacitásokkal rendelkező Mol malmára hajthatja a vizet Bónis Miklós, az Inter-Európa Bank Rt. elemzője szerint, hogy a jövőben is megmaradhat a jelenleg hordónként 12-13 dolláros finomítói árrés. Hozzájárulhat a Mol profitgyarapodásához az is, ha az amerikai dollár is erős marad a forinttal szemben, márpedig az államháztartás választások utáni rendbetételéig nemigen lehet változásra számítani - mondta a HVG-nek Sarkadi Szabó Kornél, a Raiffeisen Bank Rt. elemzője.

Nem árt azonban az óvatosság. A Molnak saját részvényei elhelyezésében segédkező Morgan Stanley például múlt hétfőn kivette globális energetikai modellportfóliójából a Mol-részvényeket, míg a Concorde Értékpapír Rt. a magyar olajpapírokra szóló vételi ajánlását tartásra rontotta le, mondván: azok már nem olcsóbbak a kelet-közép-európai régiós versenytársai, elsősorban az OMV AG részvényeinél. Deák Balázs, a CIB Bank Zrt. elemzője pedig február végén publikált analízisében azt írta, hosszabb távon csak akkor nőhet tovább a Mol-részvény árfolyama, ha a cégnek sikerül a horvátországi olajcégben, az Industrija Nafte d.d.-ben (INA) lévő 25 százalékos részesedését többségivé növelnie, valamint feltárnia új olaj- és gázmezőket. Jelenleg azonban bizonytalan, hogy a horvát kormány mikor szánja rá magát az INA privatizációjának folytatására. A kiszivárgott hírek szerint erre szeptemberig várni kell, állítólag akkor pályázhat majd a Mol, de csak 25 százaléknál kisebb INA-pakettre, amelyért - Háda Balázs, a Quaestor Értékpapír Rt. elemzője szerint - a 2003 őszén leszurkolt 505 millió dollárnak akár a másfélszeresét is ki kell majd fizetnie.

Az INA feletti irányítás megszerzése azért is fontos lenne a Molnak, mert további terjeszkedési lehetőségei beszűkültek, a kelet-közép-európai régió újrafelosztása a végéhez közeledik: már jószerével csak Délkelet-Európában van lehetőség felvásárlásokra. A Mol - éppen az INA-val közösen - egy ideje már Boszniában próbálkozik, konzorciumuk május 1-jéig meghosszabbította a bosnyák üzemanyag-kereskedő cég, az Energopetrol többségi tulajdonrészére szóló vételi ajánlatát. A Mol számára a tranzakció legnagyobb hozadéka az új piacra lépés, valamint az INA-kapcsolat megerősítése lehetne, az Energopetrol mérete gyakorlatilag elhanyagolható. Az amerikai Bloomberg hírügynökség értesülései szerint a Mol Szerbiában az osztrák OMV-vel és a görög Hellenic Petroleummal arról tárgyal, hogy 2,5-4 milliárd dollárért közösen megvásárolják a szerbiai Naftna Industria Srbije finomítót, amelynek kapacitása nagyjából fele a Mol jelenlegi kapacitásának. A magyarok emellett megvásárolnák Pakisztán két fő gázszolgáltatója, a Sui Northern Gas Pipelines Ltd. és a Sui Southern Gas Co. pakisztáni kézen lévő 51-51 százalékát is. Az iszlámábádi kormány április végére ígérte, hogy közzéteszi, mely cégek közül választja majd ki a nyertest.

Egy biztos: nem pénzkérdés a külföldi terjeszkedés finanszírozása és az ÁPV küszöbön álló kivásárlása sem. A Mol saját tőkéje 2005 végén 1254 milliárd forint volt, s március végén 300 millió eurót kapott a gázüzletág részleges értékesítéséért a német E.On Ruhrgas International AG-től, amely - bizonyos, nyilvánosságra nem hozott ármódosító tételek alapján - 2009-ig még további, maximum 290 millió eurót fizethet neki. Igaz, a gázüzletágból felszabadított tőkének a Mol 2010-ig szóló stratégiája szerint már megvan a helye a kutatás-termelésben és a feldolgozás-kereskedelemben. (A saját részvények átmeneti elhelyezéséért a Magnoliától és a BNP Paribas-tól kapott további 157 milliárddal nem érdemes számolni, mivel a Mol ebből kívánja visszavásárolni részesedéseit.)

Az sem okozhat gondot a Mol számára, hogy a hosszú távú stratégiájában kitűzött célok - mindenekelőtt a szénhidrogén-termelés megháromszorozása, a finomított termékek értékesítésének megduplázása - teljesítéséhez mintegy 5,4 milliárd dollárból korszerűsítenie és bővítenie kell eszközeit. Hiteleinek saját tőkéjéhez viszonyított arányát ezzel együtt is 30 százalék alatt tarthatja (2005 végén ez 24,4 százalék volt), s így a nemzetközi hitelminősítőknél megőrizné jelenlegi kedvező, úgynevezett befektetési besorolását.

A Mol vezetősége egyébként éppen azért gyűjtögeti bőszen a saját részvényeket, hogy a társaság terjeszkedésénél azzal fizethessen, s ne kelljen bankhitelt felvennie. Hogy ez valóban így legyen, s ne egy stratégiai befektető kezébe kerüljön az ÁPV-től megszerzendő pakett, az állam a Mol védelmében kikötötte, hogy az ÁPV-től vásárolt 10 százalékot 2015-ig csak akkor használhatja fel, ha egy külföldi társaságban szerez részesedést.

CSABAI KÁROLY