Kuba Fidel Castro után

© AP

"Északi szomszédocskánknak nem kell félnie, századik születésnapomon már nem leszek hivatalban" - üzent néhány napja Fidel Castro kubai államfő az amerikai kormánynak, arra utalva, hogy jövő heti 80. születésnapja kapcsán felerősödtek az utódlásáról, illetve az esetleges halála utáni korszakról szóló találgatások. Arra azonban nem gondolt a kubai vezető, hogy már a 80. születésnapját sem íróasztalánál, hanem egy kórházi ágyon tölti. Hétfő éjjel a kubaiak nem kis megdöbbenésére a műsort megszakítva megjelent a tévében Castro személyi titkára, és felolvasta az állam- és kormányfő rövid levelét, amelyben arról értesítette a lakosságot, hogy váratlan betegsége miatt hetekig nem tudja ellátni hivatalát, ezért a párt, a hadsereg, az állam és a kormány vezetését ideiglenesen öccsére, Raúl Castróra bízta.

Váratlanul, de nem teljesen felkészületlenül érte a bejelentés a kubaiakat. Castro esetleges távozása a hatalomból néhány éve még tabutéma volt Kubában, mostanában azonban mind nyíltabban beszéltek róla. Havannában járva feltűnő volt, hogy az utóbbi hónapokban egyre többször jelent meg a médiában Castro nem túl népszerű, nála mindössze öt évvel fiatalabb öccse. Az utódnak már évekkel ezelőtt kikiáltott Raúl 75. születésnapján júniusban például soha nem látott dicshimnuszokat zengett róla a helyi sajtó. Megfigyelők arra is felhívják a figyelmet, hogy az utóbbi években Raúl mind több bizalmi embere került be a pártvezetésbe. A fiatalabb Castro hatalomra jutásához egyébként nem kell törvénytelen dinasztikus öröklést végrehajtani, hiszen régóta első kormány- és államfőhelyettes, s mint ilyen, automatikusan a bátyja helyére léphet.

A Castrónál konzervatívabb, mások szerint inkább pragmatikus Raúl a minap meglepő kijelentést tett: Fidel után a kommunista párt veszi át az irányítást. Egyesek ezt úgy értelmezték, Raúl nem érez maga mögött elég stabil hátországot, ezért az egész pártot oda akarja állítani. Mások inkább azt hallották ki belőle, hogy így cáfolta a Havannában az utóbbi hetekben elterjedt híreszteléseket, miszerint a hadsereg hatalomátvételre készül.

Sokan most is tartanak ettől. Castro súlyos betegségének - gyomorvérzés miatt operálták - híre, no meg az, hogy nem személyesen jelentette be a hatalom átadását, olyan találgatásokat is elindított, hogy a vezér esetleg már nem is él. Ezt szeretnék leginkább hallani a Floridában élő kubai emigráció tagjai, akik kedd hajnalig tartó ünnepléssel, utcabállal fogadták a havannai híreket. Miami főként kubaiak lakta Kis-Havanna negyedében akkora volt a fejetlenség, hogy el kellett rendelni a 2. fokozatú rendkívüli állapotot, aminek felső fokát egy esetleges szigetországi rendszerváltás idején vezetnék be. Az amerikai város vezetése ugyanis attól tart, hogy a rendszer kötelékeinek lazulása esetén kubaiak százezrei hagyják el pillanatokon belül a szigetet. Miként a Mariel-válság idején, 1980 áprilisában, amikor néhány hét alatt 125 ezer kubai lepte el Miamit, szinte megbénítva a város és környéke életét.

Elemzők szerint azonban Castro életben van, és - ahogy a korábbi rosszullétek, balesetek után, most is - fel fog épülni. Erre utal az is, hogy hétfői levelében decemberre halasztotta a több száz külföldi vendég részvételével jövő szombatra tervezett látványos 80. születésnapi ünnepségeket.

A közelgő évforduló egyébként amolyan számvetésre is módot adott: hová jutott a szigetország Castro 47 éve alatt? A kubai társadalom helyzete csak a latin-amerikai valóssággal való összevetésben ad valós képet, és e tekintetben a legnagyobb karibi sziget számos eredményt tud felmutatni. A legtöbbet idézett vívmány - amire a keleti országrészben lévő Bayamo városban a minap 100 ezer fős hallgatóság előtt tartott két és fél órás beszédében Castro is utalt -, hogy a csecsemőhalandóság európai mércével is jónak számító 5,56 ezrelékre javult (1952-ben 118 volt), a várható élettartam pedig 77 évre nőtt (1,2 évvel meghaladva a fejlett országok átlagát). Nem csak ő, számos kubai is eléri 100. életévét - hangsúlyozta a rendszer sikereit ismertetve Castro, aki bayamói beszéde alatt, akárcsak néhány héttel korábbi televíziós szereplésekor, többször is elveszítette a lendületét és kereste a szavakat -, mert annyit javult a szociális ellátás az országban. Kubában valóban ismeretlen a más latin-amerikai országokra jellemző nyomor és éhezés, nincsenek áram és víz nélküli bádogvárosok.

A keleti-európai rendszerváltás utáni mély gazdasági válságból Kuba csak az utóbbi években lábalt ki. Ebben nem kis szerepe volt az új barátoknak, Kínának és Venezuelának. Előbbi az egyik legfontosabb kiviteli cikk, a nikkel bányászatában működik közre - cserébe ércet kap -, míg a dél-amerikai országból kedvezményes áron érkezik kőolaj, amiért Havanna orvosok képzésével, illetve tanárok és orvosok Venezuelába küldésével fizet.

A kubai gazdaság utóbbi években elért növekedésének jelei az utcán is tetten érhetők. Noha európai szemmel nézve a mindennapi élet meglehetősen nehéz, láthatóan megszűnt a kilencvenes évek nyomasztó áruhiánya, javult a tömegközlekedés, ritkultak az áramkimaradások. Más is feltűnik azonban az utcán járva: akik valamilyen hivatalos, féllegális vagy törvénytelen úton külföldi valutához jutnak, láthatóan jobban élnek az átlagnál. Másképp öltöznek, újabb autón járnak, éttermeket és mulatókat látogatnak, a valutás boltokban vásárolnak, arany ékszerekkel vannak kidekorálva.

Ezt a réteget Castro többször is igen elítélően újgazdagoknak nevezte. A HVG kérdésére Havannában, a vidéki Matanzasban és Santa Clarában többen is büszkén megerősítették, hogy az újgazdagok megjelenése miatt sem a forradalomban, sem Castróban nem csalódtak. Kevesebb pénzük van ugyan, mint az újgazdagoknak, de az ingyenes és magas színvonalú orvosi ellátás nekik is jár, a gyerekük oktatásárért sem kell fizetni. És ha étterembe nem járnak is, de az alapvető élelmiszereket - igaz, jegyre - be tudják szerezni.

A külföld szemében a kubai vezetés legnagyobb hiányossága mégis a szabadságjogok korlátozása, a demokratikus választások hiánya, az ellenzékiek elhallgattatása. A napokban szabadon engedtek ugyan néhány letartóztatott értelmiségit, de a börtönben lévő politikai foglyok számát még mindig 316-ra teszik. George W. Bush elnök kezdeményezésére a napokban létrehoztak egy 80 millió dolláros alapot a kubai demokratikus átmenet támogatására. A havannai vezetés nyomban figyelmeztette is a gyér számú ellenzéket: súlyos következményekkel számolhat, aki egy centet is elfogad.

Havannaiakkal és vidékiekkel beszélgetve azonban úgy tűnik, mindezek ellenére a kubaiak többsége tart a Castro utáni érától. Egyesek csak a ma még biztos állásukat féltik egy esetleges gazdasági rendszerváltástól, mások azt latolgatják, mi lesz, ha visszatérnek az emigránsok, és elkezdik visszakövetelni államosított házukat, lakásukat, amiben már évtizedek óta mások laknak. Kérdés az is, a harcias hazatérők hogyan tekintenek majd az otthon maradottakra: mint besúgókra, a rendszer kiszolgálóira vagy csak egyszerű túlélőkre.

VASS PÉTER