Áradt a felgyorsult Tisza és mindent letarolt
A magyarországi kihalt falvakról szóló sorozat egyik legkülönlegesebb túrája, amolyan Tüskevár-érzés volt, amikor Tiszahalász emlékei után kutattunk.
Csoportos létszámleépítést jelentett be a Dunaferr utódcégeinek a felszámolója. Mindez előrevetítheti a dunaújvárosi cég sorsát annak ellenére, hogy másodszorra is eladóvá váltak a csődbe navigált Dunaferr életképes részei. Egyre távolabb kerül egymástól a magyar acélipar megmentésének politikai lózungja és a rideg üzleti valóság.
A történelem ismétli önmagát – Dunaújvárosban is. „Hogyan lehetne meg a magyar gazdaság acélipar nélkül?” – fakadt ki újra a HVG egyik helybéli informátora. Két éve és ma is az a kérdés: vége legyen-e az erőltetett szocialista iparosítás egyik máig fennmaradt szimbólumának, a Dunaferrnek, vagy mentsék meg? Érdemel-e még egy esélyt az elmúlt 75 évben kialakított ipari és munkakultúra, ami Dunaújvárost feltette a térképre?
A jelek szerint a Magyarországot újraiparosítani akaró Orbán-kormány ezt sem gondolta végig. Sőt az elmúlt években inkább félrenézett, amikor az aktuális tulajdonosok – előbb egy orosz–ukrán, majd egy indiai–brit csapat – a profi cégmenedzselés helyett megcsapolták az agóniába süllyedt üzem erőforrásait. Most azonban új szelek fújnak: Donald Trump elnök vámháborúja idején – a gazdasági szuverenitás elemeként – felértékelődhet a saját acélipar.
A magyarországi kihalt falvakról szóló sorozat egyik legkülönlegesebb túrája, amolyan Tüskevár-érzés volt, amikor Tiszahalász emlékei után kutattunk.
Pannonhalmán mondta el augusztus 20-i ünnepi beszédét a Tisza Párt elnöke.
Kína és Oroszország is részt venne a kidolgozásban, dobta fel az orosz külügyminiszter.
A rendőrség ugyanakkor nem akarja elárulni, hogy milyen bűncselekmény gyanújával indítottak eljárást.