Áradt a felgyorsult Tisza és mindent letarolt
A magyarországi kihalt falvakról szóló sorozat egyik legkülönlegesebb túrája, amolyan Tüskevár-érzés volt, amikor Tiszahalász emlékei után kutattunk.
A történelem ismétli önmagát – Dunaújvárosban is. „Hogyan lehetne meg a magyar gazdaság acélipar nélkül?” – fakadt ki újra a HVG egyik helybéli informátora. Két éve és ma is az a kérdés: vége legyen-e az erőltetett szocialista iparosítás egyik máig fennmaradt szimbólumának, a Dunaferrnek, vagy mentsék meg? Érdemel-e még egy esélyt az elmúlt 75 évben kialakított ipari és munkakultúra, ami Dunaújvárost feltette a térképre?
A jelek szerint a Magyarországot újraiparosítani akaró Orbán-kormány ezt sem gondolta végig. Sőt az elmúlt években inkább félrenézett, amikor az aktuális tulajdonosok – előbb egy orosz–ukrán, majd egy indiai–brit csapat – a profi cégmenedzselés helyett megcsapolták az agóniába süllyedt üzem erőforrásait. Most azonban új szelek fújnak: Donald Trump elnök vámháborúja idején – a gazdasági szuverenitás elemeként – felértékelődhet a saját acélipar.
