Csoportos létszámleépítést jelentett be a Dunaferr utódcégeinek a felszámolója. Mindez előrevetítheti a dunaújvárosi cég sorsát annak ellenére, hogy másodszorra is eladóvá váltak a csődbe navigált Dunaferr életképes részei. Egyre távolabb kerül egymástól a magyar acélipar megmentésének politikai lózungja és a rideg üzleti valóság.
A történelem ismétli önmagát – Dunaújvárosban is. „Hogyan lehetne meg a magyar gazdaság acélipar nélkül?” – fakadt ki újra a HVG egyik helybéli informátora. Két éve és ma is az a kérdés: vége legyen-e az erőltetett szocialista iparosítás egyik máig fennmaradt szimbólumának, a Dunaferrnek, vagy mentsék meg? Érdemel-e még egy esélyt az elmúlt 75 évben kialakított ipari és munkakultúra, ami Dunaújvárost feltette a térképre?
A jelek szerint a Magyarországot újraiparosítani akaró Orbán-kormány ezt sem gondolta végig. Sőt az elmúlt években inkább félrenézett, amikor az aktuális tulajdonosok – előbb egy orosz–ukrán, majd egy indiai–brit csapat – a profi cégmenedzselés helyett megcsapolták az agóniába süllyedt üzem erőforrásait. Most azonban új szelek fújnak: Donald Trump elnök vámháborúja idején – a gazdasági szuverenitás elemeként – felértékelődhet a saját acélipar.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
