Tarlós István

Antiliberális akcióival vált Budapest legismertebb kerületi polgármesterévé az Óbudán 16 éve regnáló, 58 éves Tarlós István, aki 1990-ben még az SZDSZ színeiben indult. Négy évvel később, immár függetlenként, a voksok csaknem 60 százalékával választották újra, 1998-ban pedig a helyi szavazatok több mint háromnegyedét söpörte be. Nyilván ezen felbuzdulva 2002-ben a Fidesz-MDF jelöltjeként elindult az országgyűlési választásokon is, ám 59-41 százalékos arányban alulmaradt az MSZP jelöltjével szemben, a polgármesteri széket azonban - ismét függetlenként - 53 százalékkal megtarthatta. Tarlós előítéletekre alapozott ízlés- és erkölcscsősz munkássága a második jobboldali kormányzati ciklus idején teljesedett ki: 1999-ben Hermann Nitsch Kiscelli múzeumban bemutatott, szerinte vallásgyalázó kiállítása ellen rohant ki, 2001-ben a Sziget fesztivál melegprogramját próbálta - a bíróság által is diszkriminatívnak minősített módon - száműzni, 2001 februárjában pedig az újpesti MEO Serrano-kiállításának idős meztelen nőt ábrázoló plakátját szedette le a kerületben. Tavaly ugyanígy járt a Buzera című tévéműsor hirdetése, mivel a poszteren szereplő rombuszalakzatban a polgármester nemi szervet vélt felfedezni.

Jóllehet Tarlós az elmúlt hetekben az MDF-es képviselőtársának címzett "leverem a szemüveged" fenyegetésével és a városatya férfimanöken barátaira utaló megjegyzésével híresült el, paradox módon az óbudai városházán bárdolatlan stílusánál, autokrata személyiségénél, időnkénti földesúri allűrjeinél fontosabbnak mondják, hogy minden politikai irányzattal együtt tud működni, vérprofi a politikai alkukban. Az árokbetemetés illúziójára próbált építeni Tarlós a főpolgármesteri kampányban is, amikor a Fidesszel kötött alkuban ellenzéki főpolgármester-helyettesek kinevezésének szándékát is deklarálta.

Nem túl szofisztikált, javarészt rendpárti szlogenekre épül Tarlós programja, hadat üzen például a plakáterdőknek, a graffitiknek, a kutyapiszoknak, és a frekventált közterületekről eltávolítaná a hajléktalanokat. Ugyanakkor Óbuda-Békásmegyer szinte semmilyen téren - beleértve az említett prioritásokat - nem tér el a fővárosi átlagtól. A III. kerület lélekszáma Budapest egészével egyenes arányban csökkent, az 1990-es 149 ezerről 2005-re 126 ezerre apadt. Noha graffitirendeletet alkottak, sőt a Filatori-gátnál található a város legismertebb "legálfala", a még a legcsendesebb kertvárosi utcákban is látható falfirkákkal szemben tehetetlenek. Az ebrendelet nem változtatta meg a kutyatartók mentalitását, ráadásul a járókelő lépten-nyomon nem csupán kutyapiszokkal, hanem harci kutyákkal kénytelen szembenézni. A kerület egyik legnagyobb zöld területe, a Római-part elhanyagolt, szemét és építési törmelék csúfítja, a kerékpárút burkolata töredezett, a parti sétány hol poros, hol pocsolyás, a tiltás ellenére helyenként hemzseg az autóktól. A csónakházak lerobbantak, az árvízvédelemről pedig a kerület permanens vitában áll a fővárossal. Vitatható a kerületnek az M0-s körgyűrű, illetve híd akadályozásában betöltött szerepe, s nem tudott úrrá lenni a polgármester az Óbudai-sziget lepusztult hajógyári területeinek beépítési tervét övező viharon sem. Vitatott a Kolosy tér és környéke, valamint a Fő tér felújításának-rendezésének eredménye is. A kerület a fővároshoz hasonlóan erre a ciklusra - s annak is az utolsó éveire - koncentrálta az útépítéseket, -javításokat.