Stabilizálhatja a Közel-Keletet a váratlan fordulat Törökországban
6 perc
2025.05.15. 13:40
2025.05.15. 14:00
Történelmi fordulatnak számít, hogy a törökországi Kurd Munkapárt négy évtizednyi harc után feloszlatja és lefegyverzi önmagát. A folyamat azonban nem világos, főként az, hogy mit kapnak ezért a kurdok, miért épp most tette le a fegyvert a PKK. Az már inkább átlátható, hogy mit nyer ezzel Tayyip Erdogan török elnök.
Sokan nem hittek a fülüknek, amikor Devlet Bahceli szélsőjobboldali török politikus tavaly októberben kijelentette, hogy a szeparatista Kurd Munkapárt (PKK) börtönben lévő alapító-vezetője, Abdullah Öcalan kegyelmet kaphat, ha a szervezete lemond az erőszakról és feloszlik. Azóta több jel is mutatta, hogy Tayyip Erdogan elnök veterán koalíciós szövetségese nem a levegőbe beszélt, az egyeztetések beindultak, Öcalan pedig februárban máris békejobbot nyújtott. Most pedig eljött a nagy pillanat: a PKK – több mint negyvenévi erőszakos küzdelem után – a múlt héten tartott kongresszusán döntött a megadást jelentő fegyverletételről és a szervezet megszüntetéséről.
A PKK Észak-Irakban tartott kongresszusán hozott és hétfőn bejelentett döntés kétségtelenül új korszak kezdetét jelentheti Törökországban, ahol a szervezet alacsony intenzitású harcának és merényleteinek több mint 40 ezren estek áldozatul, mióta a marxista ideológia mentén az Öcalan által 1978-ban alapított kurd mozgalom 1984-ben erőszakos útra lépett.
Ha az EU, az USA és Ankara által is terrorszervezetnek nyilvánított PKK valóban feladja a fegyveres harcot, akkor az
jelentős mértékben javíthat Törökország délkeleti részének biztonságán,
ahol a 86 milliós lakosság 20 százalékára becsült kurd kisebbség többsége él. Jelentős tehertől szabadulna meg a török hadsereg, és a fejlesztések révén az elmaradottabb keleti részek idővel felzárkózhatnak a fejlettebb régiókhoz. Azaz stabilabbá válhat Törökország, amelynek regionális és világpolitikai súlya tovább erősödne.
Közleményében a PKK hangsúlyozta, hogy „befejezte történelmi küldetését”, amely egyébként az évtizedek alatt változott. Eleinte önálló kurd államot követelt, az 1990-es évektől inkább korlátozott autonómiára és a kisebbségi kulturális jogok garantálására szűkült a cél. Ami azonban nem kevés, hiszen még az 1980-as években sem ismerték el Ankarában önálló nemzetiségnek a kurdot, és a délkeleti városok és falvak utcáin a kurdok még megszólalni sem igen mertek a saját nyelvükön.