A rabszolga-kereskedelem öröksége

Amerikaiak ezrei zarándokolnak évente Ghána egykor rabszolgákat őrző erődjeihez: fehérek, akik vezekelni akarnak őseik bűneiért, és feketék, akik a gyökereiket kutatják. Az erődök némelyike az ország függetlenségének 50. évfordulójára emlékező ünnepségsorozat helyszíne is, de a programok a gyarmati kort megelőző afrikai emberkereskedelem szörnyűségeit is felidézik. Bár az USA és Nagy-Britannia éppen most kétszáz éve foglalta törvénybe a rabszolga-kereskedelem tilalmát, elemzők szerint Afrika 20. századi problémáinak nagy része visszavezethető erre az újkori intézményre. A több évszázados rabszolga-kereskedelem során 13-25 millió közé teszik a fekete kontinensről elhurcoltak számát, akiknek becslések szerint 15 százaléka már a hajóút során odaveszett. A Nyugat a legéleterősebb fiatal férfiaktól és nőktől fosztotta meg a kontinenst, ami - a modern kori agyelszíváshoz hasonlóan - gátat szabott a földrész fejlődésének.

A 17. század elejéig az afrikai lakosság gyorsabban gyarapodott, mint a világ más térségei. A kontinens 1600-ban még a világ lakosságának az ötödét adta, három évszázaddal később azonban a 140 millió afrikai már csak a 8,4 százalékát. Az emberkereskedelem a térképeken is látható nyomokat hagyott. Magas a népsűrűség például a hegyekben gazdag Burundiban és Ruandában, mert a Kelet-Afrika sík vidékein élők nagy része oda menekült a rabszolgavadász expedíciók elől. Hatalmas kiterjedésű területek váltak gyéren lakottá vagy lakatlanná, ilyen a mai Közép-afrikai Köztársaság is, ahol hat magyarországnyi területen 4 milliónál kevesebben élnek.

A rabszolga-kereskedelem öröksége etnikai konfliktusokban is szerepet játszik. A gyarmati rendszer felbomlása utáni polgárháborúkban gyakran a rabszolga-kereskedelem helyi haszonélvezői és áldozatai között alakultak ki törésvonalak. Sokak emlékezetében élénken él, hogy egyes csoportok, így a mórok, tuaregek, arabok és a peul törzsek aktívan részt vettek az európaiak oldalán a hajtóvadászatokban. A part menti népek főként Nyugat-Afrikában "szakosodtak" a kontinens belsejében élő törzsek összegyűjtésére. A rabszolga-kereskedelem korának ellentétei köszönnek vissza Csádban vagy a politikai értelemben Fekete-Afrikához nem sorolt Szudánban is, amelynek déli részén a rabszolgavadászat örökségét magukban hordozó feketék és arabok között 1964-től 2005-ig dúlt polgárháború. Hasonló harcok folynak a nyugati részen, Dárfúrban is. A törzsek közti hierarchiát csak erősítette, hogy a rabszolgaság az európai emberkereskedők megjelenésétől függetlenül, helyi viszonylatban is létezett, sőt van, ahol még mai is dívik.