Clintonné sírása nem mindenkinek jött be
1 perc
2008.01.13. 14:56
Amikor a New Hampshire-i előválasztáson Hillary Clinton rácáfolt az előjegyzésekre és legyőzte esélyesebbnek tartott demokrata ellenfelét, Barack Obamát, több elemző is néhány könnycseppnek tulajdonította a váratlan sikert.
A választási kampány egyik fórumán egy Marianne Pernold nevű idősebb hölgy igen egyszerű kérdést tett fel Mrs. Clintonnak, arról érdeklődött, hogyan csinálja, hogyan bírkózik meg a feladatokkal. Az eddig mindig oly összeszedettnek, érzelemmentesnek mutatkozó Hillary hangja a kérdésre adott teljesen semleges válasz ellenére elcsuklott, vissza kellett nyelnie könnyeit, annyira meghatódott. A felvétel, mert persze az is készült az eseményről, azonnal bejárta a médiát és megindultak a találgatások, hogy a jelölt biztosan csak manipulálni akarta a választókat.
Hogy érzelmeinek kimutatása szándékos volt vagy sem, és hogy valóban ez segítette-e győzelemre Clintont, az továbbra is kérdéses. Az viszont biztos, hogy a hatalmas visszhang ellenére nem mindenkinek jött be az „emberibb” jelölt. A választások eredményének birtokában az amerikai sajtó felkutatta Marianne Pernoldt, aki a fórumon azt a bizonyos kérdést feltette, és megkérdezték, mit gondol az esetről. A hölgy visszagondolva az elnökjelölt reakcióját határozottan őszintének érezte, de olyan nagy hatást mégsem tehetett rá, mivel Pernoldt az előválasztáson nem Clintonra, hanem Barack Obamára szavazott. Úgy tűnik, ez a választó igen komolyan vette feladatát, mert korábban részt vett Obama kampányának egy rendezvényén is, ahol a politikus beszédét olyannyira lelkesítőnek találta, hogy könnyekre fakadt. Lehet, hogy választókat ríkatni eredményesebb stratégia, mintha maga a politikus fakad könnyekre?
Hogy érzelmeinek kimutatása szándékos volt vagy sem, és hogy valóban ez segítette-e győzelemre Clintont, az továbbra is kérdéses. Az viszont biztos, hogy a hatalmas visszhang ellenére nem mindenkinek jött be az „emberibb” jelölt. A választások eredményének birtokában az amerikai sajtó felkutatta Marianne Pernoldt, aki a fórumon azt a bizonyos kérdést feltette, és megkérdezték, mit gondol az esetről. A hölgy visszagondolva az elnökjelölt reakcióját határozottan őszintének érezte, de olyan nagy hatást mégsem tehetett rá, mivel Pernoldt az előválasztáson nem Clintonra, hanem Barack Obamára szavazott. Úgy tűnik, ez a választó igen komolyan vette feladatát, mert korábban részt vett Obama kampányának egy rendezvényén is, ahol a politikus beszédét olyannyira lelkesítőnek találta, hogy könnyekre fakadt. Lehet, hogy választókat ríkatni eredményesebb stratégia, mintha maga a politikus fakad könnyekre?