Érzelmek a fogyás útjában – hogyan törjünk ki a túlevéshez vezető ördögi körből?

7 perc

2025.06.06. 11:55

2025.06.06. 12:47

Már gyerekkorban megtanuljuk, hogy az evésnek rengeteg funkciója van, aminek semmi köze az éhséghez – például az érzelmek kezelése, így nem csoda, hogy sokan már a fogyókúra közben jelentkező első feszültségre is túlevéssel reagálnak. Miért fontos, hogy (újra) megtanuljunk kapcsolódni a testünkhöz, hogyan lehet felülírni a rossz berögződéseket, és miért baj, ha evés közben a kedvenc sorozatunkat nézzük? Kohlné Dr. Papp Ildikó pszichológussal, dietetikussal beszélgettünk.

Számos oka lehet annak, hogy az ember képtelen leadni a túlsúlyát: a testi akadályok mellett társadalmi, kulturális, családi, és egyéni tényezők is gátolhatják a sikeres fogyást. Kohlné Papp Ildikó pszichológus, dietetikus a HVG-nek úgy fogalmaz: „a mai obezogén, vagyis elhízásra hajlamosító társadalmi környezet arra ösztönöz minket, hogy többet együnk és keveset mozogjunk.

Ha valaki csak robotpilóta üzemmódban sodródik a mindennapokban, könnyen alakíthat ki egészségtelen szokásokat,

például hogy reggel, munkába menet az autóban ülve eszik meg egy péksüteményt, ebédre meg rendel valamit egy gyorsétteremből. Ahhoz, hogy a mai világban megőrizzünk egy egészséges testsúlyt, tudatosnak kell lennünk, például, ahogy a szakértő tanácsolja, reggel magunknak is csomagoljunk szendvicset, amikor a gyereknek készítünk.

Szabó Adrienn dietetikus: Az inzulinrezisztencia visszafordítható, és szinte semmi sincs tiltólistán

Az inzulinrezisztencia a kettes típusú cukorbetegség előszobája lehet, a jó hír az, hogy megelőzhető és gyógyítható. A sok zöldséget és lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó menü mindenkinek ajánlott, az inzulinrezisztenciával és a diabétesszel élőknek pedig kötelező. Miért kell napi egy kiló zöldség-gyümölcs? Mikor együk a tejtermékeket? Hogyan szokjunk le az édességről?

A szakember szerint a magyar étkezési kultúrának máig része, hogy nagy adagokat eszünk, ahogy az is, hogy gyakran a szülők szedik ki a gyereknek az ételt – akkor is, ha ő már magától is képes lenne erre, és kisebb adaggal is beérné.