1 perc
2008.03.20. 11:47
Bulgária csütörtökön elismerte Koszovót független államként. A két ország fővárosában rövidesen megnyílnak a nagykövetségek - ismertette a BTA hivatalos bolgár hírügynökség a szófiai kormány döntését.
Ivo Sanader horvát miniszterelnök jelentette be a korábbi szerb tartomány független államként való elismeréséről hozott zágrábi döntést kormányának szerdai ülése után.
Hétfőn délre elültek az észak-koszovói Koszovszka Mitrovicában reggel óta tartó súlyos zavargások, de a csatatérré vált városban rendkívül feszült a helyzet, s a nyugtalanság már átterjedt Belgrádra is, ahol fokozott rendőri készültséget rendeltek el.
Nem számíthatnak jó kapcsolatokra Szerbiával azok az országok, amelyek elismerik Koszovó függetlenségét – jelentette ki a szerb külügyminiszter Athénban.
„Soha ne hozzanak impulzív döntést, maradjanak higgadtak, gondolkodjanak hosszú távon, számoljanak és készítsenek tervet” – figyelmezteti a szociálpszichológus azokat, akiknek akár több millió forint értékű megtakarításuk elhelyezéséről kell ezekben a hetekben okosan dönteniük.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Lövölde téren.
Orbán-álló szankciókon dolgozik az EU. Orbán Viktort felkapta a lelki társa, Trump által keltett kereskedelmi forgószél. Trump teljesen félreérti a Kína-sokkot. A Harvard Egyetem megőrizte a lelkét azzal, hogy nemet mondott Trumpnak. Témák és vélemények a világsajtóból.
Nem csupán Franciaországot, hanem a világsajtót is felbolygatta, hogy a bíróság sikkasztás bűnében elmarasztalta a szélsőjobboldal vezetőjét, Marine Le Pent.
Magyarország szuverén állam, nem korlátozhatják holmi nemzetközi szerződések – ez rajzolódik ki az Orbán-kormány évtizedes küzdelmeiből.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Nagymező utcában.