Ne a csordát kövessék – így kerülhetik el a befektetők a mentális csapdákat

„A nagymamám mindig azt mondta, hogy a havi jövedelem tíz százaléka a vésztartalék, azt felejtsük el, mintha nem is volna, további tíz százalékát takarítsuk meg, és legfeljebb a többit lehet felélni” – említ egy ma is megszívlelendő hagyományos háziasszonyi bölcsességet Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus. „Különbséget kell tenni a megtakarítás és a befektetés között” – tisztázza rögtön a beszélgetés elején a viselkedési közgazdaságtannal foglalkozó Gáspár Ádám. Akinek ugyanis nincs legalább három–hat havi megélhetésre elegendő félretett pénze, és nem képes évekre előre gondolkodni, az nem befektető, legfeljebb megtakarító – magyarázza. S ha ez igaz, a magyar háztartások zöme már a megtakarítási képessége alapján is katasztrofális állapotban van, az pedig csak elenyésző arányban mondható el róluk, hogy befektetők lennének. Ha a jellemzően 400 ezer forintos havi nettó átlagbért vesszük alapul – a KSH adatai szerint 2024. decemberben a nettó kereset mediánja, vagyis az az érték, aminél a munkavállalók fele többet, a fele kevesebbet keres, 389,8 ezer forint volt –, a mai lakhatási és megélhetési költségek mellett önmagában már az is sok-sok havi spórolás, hogy egy család kellő biztonsági tartaléka meglegyen. Kézenfekvő, hogy ezt a keveset készpénzben vagy bankbetétben tartja, nem figyelve arra, hogy inflációs időkben apad a pénz értéke.

A befektetéshez elegendő jövedelmet élvezőknek – a háztartások legtöbbet kereső 10-20 százaléka tartozik e körbe – mindenekelőtt azt kell tisztázniuk, mi a céljuk. Különösen aktuális kérdés ez most, hogy 2025 első hónapjaiban – a megelőző, magas inflációs időszak miatt kiemelkedő kamatfizetéseknek vagy a lejáró sorozatok tőketörlesztésének köszönhetően – a szokásosnál nagyobb pénzek áramlanak a lakossághoz az állampapírokból.

„Ez nem az államtól ajándékba kapott pénzeső, hanem az áremelkedések miatt eddig elszenvedett veszteségek ellentételezése”

– hívja fel a figyelmet Gáspár, mielőtt bárki bedőlne a kormányzati „jóhír-propagandának”.

Akárhogy is, sokaknak most akár több millió forint sorsáról kell határozniuk. A pénzügyi tudatosság azonban mindig késleltetve érkezik meg, gondoljunk csak arra, hogy még az észszerű ruhavásárlás is hosszú tanulási folyamat, amelynek során sok pénzt veszítünk az euforikus, elkapkodott döntéseink miatt – mondja Szvetelszky.

Szvetelszky Zsuzsa

Reviczky Zsolt

A befektetők motivációja sokféle lehet: biztonságot képezni a nyugdíjaskorra vagy az esetleges betegségekre, védekezés az infláció ellen, gondoskodás az utódokról, adóoptimalizálás, a korai nyugdíjazást lehetővé tevő passzív jövedelem előteremtése, egyfajta kihívás, játékszenvedély, lépéstartás a befektetési innovációkkal, társadalmi presztízs vagy akár társadalmi felelősségérzet, hogy a befektetésünkkel valamilyen hasznos célt szolgáljunk. Mindez meghatározza, hogy a befektető milyen időhorizonton és mennyire kockázatos termékekben gondolkodik. S közben számtalan mentális „támadással” kell szembenéznie, amelyek nehezítik a racionális választást.