Kis várostörténet kiadós ebéddel – Hasbeszélő a Lövölde téren

Igen, ezúttal nosztalgiáztunk és mentünk az emlékeink után. A környékre, hol jóval több mint emberöltönyi időt múlattunk. Mert amikor innen a nagyon-Pestről a budai végekre költöztünk, már nem mi, hanem a gyerekeink hintáztak a téren. Ahol Kern András (1985-ös örökbecsűje) szerint mindig hideg van, és fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan. De a legendássá vált dalban azért el is bizonytalanodik: „Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz meg tél, vagy csak úgy képzelem én…” Hát, az biztos, hogy csak képzelte néhány sikertelen randi és lekésett trolibusz árnyékában annál a bizonyos tökmagos bódénál, aminek az újságossal együtt híre-hamva sincs a téren. A Szív utca sarkán sem a sziporkázó nevű Caprinak, ami leginkább csak kocsma volt (most az egyik multi áruházlánc egysége). Tán tudat alatt tisztelgés lehetett a közeli gyönyörűséges fasor akkori névadójának?