Kiszolgáltatott vándormunkások az olimpiai létesítmények építői

Wen Fang alkotása a mingongok munkájának állít emléket.

Wen Fang a neve annak a Párizsban, a Louis Lumiere főiskolán diplomát szerzett, máris elismert művésznek, aki tucatnyi, sírkőre emlékeztető téglatesten örökítette meg a főváros Párizs-Peking galériájában az olimpiai létesítményeket építő, paraszt-munkások” – nevük kínaiul mingong – védősisakos arcképeit. A fiatal kínai művésznő szimbolikus utalása egyértelmű. Felidézi az életnagyságú figurákból álló „agyaghadsereget”, melyet az időszámításunk előtt harmadik században élt Qin Shi Huang császár sírja mellé temettek.

A kínai gazdasági csoda nem kis részt a mingongok, a vándormunkások megfeszített munkájára épül. Számukat társadalomtudósok mintegy 100-200 millióra becsülik. Kína „városi proletariátusa” – az urban underclass – a gazdasági fejlődés motorja. A világ ennek ellenére keveset tud róluk. A kínai társadalom hierarchiájának legalján vannak. Havonta 500-1000 jüant (50-100 eurót) keresnek, kéthavonta jelentkezniük kell a helyi hatóságoknál. Igaz, bármilyen rossz is helyzetük, még mindig jobb, mint a falvakban, a napi 1 eurónyi jövedelemből tengődő, munka-és földnélküli parasztoknak.

Középosztály és milliárdosok

A formálódó kínai középosztály ma országosan a lakosság 5 százalékát, nagyvárosokban 12-15 százalékát alkotja. Hivatalos adatok 60 ezer és 200 ezer jüan (6-20 ezer euró) közötti éves jövedelemű háztartásokat tekinti a középosztályba tartozónak. Ez átlagosan 2,5-szöröse a kínai átlagháztartás jövedelmének. A kínai vezetés 2020-ig szeretné a lakosságnak több mint felét az úgynevezett középosztályban tudni. A dollármilliárdosok száma meghaladja a 100-at, ezzel Kína az ötödik helyre jött fel a világ országai között, csak az Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia és Németország előzi meg.

Az Amnesty International ausztráliai képviselője a következőképpen jellemezte a mingongok helyzetét: „A vándormunkások sokan vannak, de érdekérvényesítő képességük gyenge. Főnökeik gyakran arra kényszerítik őket, hogy a fizetésük egy részét letétbe tegyék náluk, ezzel akadályozzák meg, hogy kilépjenek, ha elviselhetetlennek találják a munkakörülményeiket.

A mingongok nem csatlakozhatnak a szakszervezetekhez, nem részesülnek társadalombiztosításban, gyermekeik, akik nem járhatnak a városi iskolákba, amikor felnőnek, a képzetlen, gyakran írástudatlan kínai nincstelenek számát gyarapítják. Helyzetük a hukou rendszer miatt teljesen bizonytalan.

A hukou lakóhely változtatási, illetve letelepedési engedélyt jelent, melyet az egyszerű embernek roppant nehéz megszerezni. Többféle áttelepedési engedély van, a legtöbb csak egy konkrét tartományon, illetve körzeten belüli átköltözésre ad lehetőséget.

Pekingben nagy számban élnek és dolgoznak olyan vándormunkások is, akiknek hukou-juk sincs: ők a legkiszolgáltatottabbak, ők vannak a legrosszabb helyzetben, ugyanis nyomorúságos átmeneti szállásaikról bármikor elűzhetik őket.

 P. J.