Segélyfillérekből lett gengsztermilliomosok

Uzsorások és kamatrabszolgák

Az uzsorásokról és áldozataikról jóformán mindent megtudhat a hvg.hu cikkeiből.  Uzsorások a cigánytelepen - 1. rész Uzsorások a cigánytelepen - 2. rész Félreértett uzsorások Életmentő bank az uzsorások áldozatainak Mit léphet az APEH az uzsorások ellen?

Több megyében is nyomozás indult uzsorásokkal szemben. A zsarolás és önbíráskodás mellett valószínűleg jogosulatlanul nyújtott pénzügyi szolgáltatás gyanúja is felmerülhet náluk. Közismert jelenségről beszélhetünk. Gengszterek nyújtanak hosszútávon visszafizethetetlenül magas kamatra hitelt olyan embereknek, akik – mivel rendszerint szociális támogatásból vegetáló nagycsaládosok – legális bankkölcsönhöz nem juthatnak. Ügyletük szóban (vagy zsebszerződéssel) köttetik meg.

Mivel a dolog eleve törvénytelen, a hitelező nemigen képes jogszerűen, bírósági végrehajtással fizetésre ösztökélni az adóst. Így a szituációba eleve belekódoltatik az erőszak, a fenyegetés, az ingatlanok kényszerű „jelzálogba” adása. Emellett az ilyesmivel foglalkozó „vállalkozók” többnyire agresszív, priuszos bűnözők. Áldozataik tudják: ha elmaradnak a részlettel, verőembereket küldenek utánuk. Ráadásul a nyomor vámszedőinek tevékenysége a gettósodó mélyszegénységnek csak egyik, de korántsem az egyetlen aggasztó szimptómája.

Az illegális hitelpiac mindig is a szervezett bűnözés aranybányája volt. Persze ahhoz, hogy igazán kiviruljon, elhibázott társadalompolitika is szükségeltetik. Régi tapasztalat, hogy amennyiben a segélyt mindenféle kontroll vagy feltétel nélkül osztogatják, úgy kilábalás helyett még nagyobb leszakadáshoz vezet. Kudarcélménytől gyötört, szenvedélybeteg emberekkel gyakran megesik, hogy a jóléti támogatást italra, játékgépezésre fordítják. De még ez sem szükséges ahhoz, hogy adósságba verjék magukat, elég, ha valaki megbetegedik a családban, be kell iskolázni a gyereket. 

Ideje volna bizonyos preventív lépéseknek. Konkrétan pl. annak, hogy a támogatást ne készpénzben, hanem névre szóló, meghatározott helyeken közszükségleti cikkekre beváltható utalványokban folyósítsák, különösen ügyelve arra, hogy azt ne csak az önkormányzati képviselőtestület tagjainak csemegeboltjában lehessen beváltani. Fontos továbbá, hogy az elkallódni látszó polgárainak az állam (vagy a helyi önkormányzat) az adóssághalmozás helyett – átképzés vagy közmunka formájában - vállalható alternatívát kínáljon. Lehetőséget kell biztosítani az önkormányzat, az államkincstár számára, hogy bizonyos szegény családokat méltányossági alapon kamatmentes gyorskölcsönben részesíthessen. Ugyanakkor tűzoltó intézkedésként elengedhetetlen a gyors és határozott rendőri beavatkozás. Látható ugyanis, hogy bizonyos lepusztult, nyomorgó válságövezeti kistérségekben az államhatalom gyakorlatilag megszűnt. Szervezett bandák álltak rá fa-és színesfémlopásra, piti tolvajok rabolják le idős emberek tyúkólját, veteményesét. És a védtelen nyugdíjasok ugyanúgy nem mernek feljelentést tenni, ahogy az uzsorakamatot nyögő adósok is rettegnek hitelezőiktől.
   
S ezen tendencia nem áll meg a politikamentes kifosztásnál. Gyakorlatilag evidenciaszámba megy, hogy választási kampány idején az ajánlócéduláknak és voksoknak a nyomornegyedekben szabott tarifája van. Iskolázatlan, funkcionális analfabéta lumpenek tíz-és százezrei bocsátják áruba politikai jogaikat néhány száz forint, egy-két csomag lejárt szavatosságú konzerv vagy befőtt ellenében. Az effajta választási csalást többnyire éppúgy informális összeköttetésekkel, tekintéllyel bíró helyi klánfőnökök, kiskirályok szervezik, mint a fekete hitelezést. A kilátástalan nyomort mindenütt a világon egyfajta törzsi mentalitás jellemzi. Mivel az emberhez méltatlan körülmények társadalomalatti mélységekbe lökik az illetőt, elveszti kapcsolatát a tágabban felfogott világgal. A hatóságokkal, a nála jobbsorú emberekkel szemben végletesen bizalmatlan. Emellett elszakad a magán- és közügyei fölötti rendelkezéstől. Pénzével, hajlékával, szavazatával nem ő, hanem a „törzsfőnök” rendelkezik.

Ha egy maffiaszerű banda átveszi egy falu vagy negyed irányítását, annak lakói már nem a rendőrhöz, polgármesterhez, iskolaigazgatóhoz fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, hanem a hely igazi urához. „Keresztapa, adj kölcsön, mondd, hogy kire szavazzak, védj meg a tolvajoktól, a korrupt hivatalnokok packázásaitól!” Tekintetbe véve, hogy a képzetlen, gyengén szocializált, devianciák csapdájában vergődő rétegek népszaporulati mérlege – az öregedő és fogyatkozó többséggel szemben – pozitív, ők nem egyszerűen újratermelik, hanem megsokszorozzák önmagukat, a helyzet csak romlani fog.

Meglehet, jövőben a pártok hajszálon múlóan kiélezett, fej-fej melletti csatája manipulálható, kihasználható, félelemben tartott szerencsétlen emberek „nyomorvoksain” dől el. Ami nem egyéb, mint a politikai akaratnyilvánítás lényegének szembeköpése. Mely a rendszer legitimációs zavaraihoz vezethet. És mivel a mélyszegényeket (is) sújtó gettóbűnözésnek letagadhatatlanul van etnikai dimenziója, hosszú távon akár az 1992-es Los Angeles-i faji villongásokhoz hasonló robbanást gerjeszthet. Főként, ha államunk nem veszi revízió alá szociál-és büntetőpolitikáját.             

Papp László Tamás