Egy annullált Kossuth-díj rejtélyei

A Minisztertanács Nagy Gábortól, a Borsodi Kooperáció volt beruházási megbízottjától az 1952. március 15-én adományozott Kossuth-díj jelvényt és a kitüntető cím viselését megvonja. Ezt a szűkszavú határozatot a Magyar Közlöny 1953. december 10-ei száma közölte. A példátlan hír sajtóbeli kommentálását már csak azért is hiábavaló lenne keresni, mivelhogy a kormánydöntést "előkészítő" Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) titkársága ettől írásban tanácsolta el a lapokat. A javaslatot előterjesztő, akkoriban az agitációs és propagandaosztályt, valamint a Szabad Nép című pártlap szerkesztőbizottságát is vezető Horváth Márton a visszavonást azzal indokolta a politikai bizottságban, hogy "a volt trösztigazgatóról azóta kiderült, hogy rovott múltú pénzhamisító és kalandor", aki csalárd módon mások, közelebbről meg nem nevezett szakemberek szellemi termékét is eltulajdonította.

Majd két évvel évvel korábban Horváth még lelkesen megszavazta - a párt főtitkárával, Rákosi Mátyással, a második emberrel, az ipari ügyeket felügyelő Gerő Ernővel és a hadügyek bástyájának tekintett Farkas Mihállyal egyetemben - azt a döntést, hogy a nevezett "munkás, aki egy igen nehéz technológiájú barnaszén-elgázosítási eljárást kezdeményezett", kapja meg "pártunk és kormányunk legnagyobb kitüntető elismerését", a Kossuth-díj 10 ezer forinttal járó ezüst fokozatát. (Ez az összeg az évi átlagfizetéssel volt egyenlő.)