Orbán árulása: a haza lehet ellenzékben, a gyűlölőknek odavetve, amíg ő hatalmon maradhat

Minőségi változás érezhető az orbáni kommunikációban. Eddig a többségi pozíciót elfoglalva monopolizálták az állami döntéseket. Most, hogy érzetre elpártolt tőlük a többség, és a király meztelen, az állam kisajátítását megkezdték kisebbségből, de annál nagyobb erővel.

Az elmúlt hetekben számos elemzés, véleménycikk, interjú jelent meg arról, hogy a kormány átláthatóságinak nevezett, valójában a nekik nem tetsző vagy velük szemben kritikát megfogalmazó szervezeteket és médiumokat ellehetetleníteni akaró törvénytervezet – valamint a Pride betiltása és a gyülekezési jog korlátozása – nem gumicsont, hanem újabb lépés az illiberális hibrid demokráciától, információs autokráciától a diktatúra felé vezető putyini úton.

Arról is sokat olvashattunk, hogy bármennyire nevetséges és szánalmas, vagy éppen kontraproduktív első látásra a Harcosok Klubja, sok kárt tud okozni. A kommentkatonák nemcsak a gyűlölet nyílt extrapolálására alkalmasak, de arra is jók (és feláldozhatók), hogy egy esetleges orosz vagy orosz mintájú digitális beavatkozás esetén a trollfarmok helyett elvigyék a balhét.

Az is világosnak tűnik, hogy a durvuló rendszer és maga Orbán Viktor miniszterelnök mindent el fog követni azért, hogy ne veszítsék el a 15 éve először inogni látszó hatalmat, hiszen jogosan féltik az ellopott közvagyont és félik a bármilyen fokú elszámoltatást. Az ukrán kémhistória, a volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz letartóztatásának lebegtetése, az ellenzék állítólagos „hazaárulásának” sulykolása mind a formálódó diktatúrák, a puhából a kemény hatalomtechnikák felé való eltolódás forgatókönyvét követik.

Azonban, hogyha hátrébb lépünk egyet, az uszító lejáratókampány, a poloskázósként elhíresült beszéd, a szavazóbázis gyűlöletharcossá való kiképzése mögött felsejlik a rendszerváltozás legnagyobb kudarca, ami nem más, mint a többségi képviselet gondolatának legvége. Elkezdődött a kisebbség zsarnokságának bebetonozása.