hvg.hu: Kisgyerek volt még akkor, mire emlékszik az 1956-os forradalom eseményeiből?

Iványi Gábor: Szolnokon laktunk akkor, emlékszem, a házunk előtt mentek el a tankok Budapest felé. Mai fejjel szégyellem, de nagyon tetszettek akkor ezek a tankok.

Máté Péter

hvg.hu: Eljutott a családhoz valami a fővárosi eseményekből?

I. G.: Élesen él bennem, ahogy mesélik egymásnak az emberek Szolnokon, milyen hírek érkeznek Budapestről, ahogy beszélik, hogy egy Molotov-koktél felrobbantott egy tankot, majd látni egy halott katona derékszíját.

Ez a kép belém égett kisfiúként.

hvg.hu: Mennyire volt élénk emlék a családban Nagy Imre és társainak 1958-as kivégzése?

I. G.: Gyerekként nem voltunk elzárva a felnőttek disputái elől. A lelkészként dolgozó édesapám nagyon élesen elválasztotta a hivatását és a politikát, ugyanakkor a nyíregyházi metodista gyülekezet – itt szolgált akkoriban – egy olyan hely volt, ahol gyakran megfordultak a lelkipásztorok egy kis reggelire, beszélgetésre, mert apámnál szabadon lehetett eszmét cserélni.

hvg.hu: Nem volt előzmény nélküli, hogy részt vett az újratemetésen. Hogy került kapcsolatba a demokratikus ellenzék egyik kiindulási pontjának tekinthető Szetával (Szegényeket Támogató Alap) és a Beszélő szamizdattal?

I. G.: A 70-es évek közepén-végén történt meg a kapcsolatfelvétel a később demokratikus ellenzéknek nevezett társasággal. 1977-ben, hosszas huzavona után, végleg lezárták a templomunkat, ekkor kezdtem el szakállat növeszteni, tiltakozásul.

Máté Péter

hvg.hu: Az eredmény látszik a szakáll hosszában?

I. G.: Eldózerolták a kispesti kápolnát, most egy bérház áll ott, a kápolna helyét emléktábla őrzi. A templom lezárása után utcai istentiszteleteket tartottunk, ide jött emlékezetem szerint Haraszti Miklós szervezésében a későbbi demokratikus ellenzék több alakja.

hvg.hu: Kikre emlékszik ebből az időből?

I. G.: Haraszti mellett Kis János, Bence György, Hamburger Mihály – olyan emberek, akik nem feltétlenül hívő emberek voltak, de végtelenül korrektek és nyitottak. Így ismerkedtünk meg.

hvg.hu: Így lett köze az újratemetéshez is?

I. G.: Ez az egyik oka. A másik az, hogy abban az időben nem nagyon lehetett találni rajtunk kívül olyan lelkészeket, akik egy ilyen eseményen részt vehettek. A búcsúztatásban az egyházak részéről Jelenits István, a magyarországi piarista rend tartományfőnöke, Rosdy Pál katolikus pap, Czövek Olivér, Pánczél Tivadar református lelkészek, Donáth László evangélikus lelkész, Harmati Béla evangélikus püspök, Bencze Márton unitárius püspökhelyettes, Raj Tamás főrabbi vettek részt rajtam kívül.

Máté Péter

hvg.hu: Hogy emlékszik vissza a búcsúztatásra?

I. G.: Megrendítő volt. A terület, ahol a sírkertet megtalálták, egy szeméttelep volt, oda dobálták a száraz csokrokat. Az újratemetésre azonban kitakarították az egészet, és a megtalált sírokra egy-egy fejfát helyeztek. Emlékszem, a temető szélén vadonélő akácfák nőttek, amiket fújt a szél. A szél a hívő ember számára teljesen mást jelent. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, hová megy – áll a Bibliában. Így van ezzel az az ember is, akit Isten lelke mozgat.

Megfogott és magával ragadott a szél látványa.

hvg.hu: Érdekessége volt a szertartásnak, hogy azt közösen tartották a lelkészek.

I. G.: Halványan emlékszem is, miről beszéltem. Dániel próféta könyvéből idéztem: „az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké”.

hvg.hu: A síroknál az mondott rövid beszédet, aki az elhunyt felekezetét képviselte. Hogy emlékszik erre?

I. G.: Sokan voltak megkeresztelve, de nem feltétlenül a vallásukról voltak ismertek. Azonban nem is ez volt az igazán érdekes, hanem az, ahogy a hozzátartozók, akik nem lehettek ott a hajdani temetésen, ekkor élték csak át, hogy most állnak a szeretteik sírjainál. A mai napig sokat temetek, látom a fájdalom könnyeit.

Azok ott, harminc évvel ezelőtt friss könnyek voltak.

hvg.hu: A politikai beszédekre emlékszik aznapról?

I. G.: Nem igazán.

hvg.hu: Nem ragadta magával?

I. G.: Inkább az ragadt meg bennem, hogy mekkora volt vita arról, ki beszéljen a Hősök terén. Volt egy megállapodás is, hogy miről nem beszélünk – a szovjet csapatok kivonásáról, mert ez akkorra már eldöntött volt –, de Orbán Viktor ezt felrúgta. Előttem van, ahogy beszél, illetve az is, hogy mennyire könnyen túltette magát a korábbi megállapodáson.

hvg.hu: Mégis, ha ön nem is, de sokan talán pont ezért, csak rá emlékeznek arról a napról.

Máté Péter

I. G.: Rendkívül erőszakos volt már akkor is Orbán, mindenképpen ő akart beszélni, és foggal-körömmel ragaszkodott az elképzeléséhez.

hvg.hu: Amikor Saul megy a damaszkuszi úton, megjelenik neki Jézus és megkérdi: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saulból ekkor Pál lesz, az apostol. De előfordulhat, hogy egy Pálból lesz Saul?

I. G.: Érdekes kérdés, hogy van-e a damaszkuszi útnak fonákja. Van, hogyne lenne! Igen, ilyen ember Orbán Viktor is, aki kimagaslott a tömegből, mindent megkapott, hogy jót cselekedjen, hogy felemelje ezt a népet, de

hatalmát arra használta fel, hogy politikai ellenfeleivel leszámoljon, és saját magát, valamint a közvetlen környezetét gyarapítsa.

hvg.hu: A harmincéves évfordulóra lehet méltó módon emlékezni?

I. G.: Sok akkori érintett már nincs az élők között, legyen áldott az ő emlékük. Boldogok, akik nem élték meg, mi lett a rendszerváltásból, hogy hogyan próbál bekebelezni mindent, anyagi és erkölcsi javainkat Orbán Viktor. Abban a gyárban, ahol a Fidesz politikáját alakítják, azt gondolják, ők a tökéletes bűnözők, akik soha nem buknak le. Pedig egyszer mindenki lebukik.

hvg.hu: Gondolta volna, hogy ekkora szálka lesz a hatalom szemében?

I. G.: Viharfelhők már akkor is gyülekeztek, látszott az autoritásra törekvés, de nem gondoltam volna. Én már akkor is úgy voltam vele, hogy egy igazi politikus belehal abba, hogy jó döntést hozzon. Ezt ma nem látom.

Nem hiszek abban, aki gátlás és korlátok nélkül ér el sikereket. Azt a politikust, aki a kapzsi hatalom- és vagyonszerzés áldozata lesz, azt sem megérteni, sem tisztelni, sem követni nem lehet.

hvg.hu: Mit lehet tenni?

I. G.: Csak annyit mondani: térj meg, vagy el fogsz kárhozni.

Máté Péter

hvg.hu: Hol siklott ki a rendszerváltás története?

I. G.: Ott, hogy nem vetettünk számot azzal, hogy a szabadság nem fejlődik önmagától. A szabadság egy nagyon érzékeny növény, amely törődés nélkül elszárad. A szabadságra nevelni kell minden generációt. Ráadásul

nem tettünk meg mindent, hogy a vírusok, a kommunizmus, az antiszemitizmus és a fasizmus vírusa ne betegíthessen meg újra.

hvg.hu: Most nincs szabadság?

I. G.: Most létrehozzák az illiberalizmust, amit akár fasizmusnak is nevezhetünk, ahol nem a jogok és a szabadság az elsődleges, hanem a korlátozás. Ez nem előrelépés, ilyen már volt 75 éve és gyalázatos véget ért. Aki oda megy vissza, mint a Bibliában az eb, aki a saját okadásához tér vissza, vagy mint a megmosdatott disznó a saját fertőjébe, az nem előre tart. Ezt akartuk harminc éve?

hvg.hu: Azt mondják, most kereszténydemokrácia van.

I. G.: Hol van a világon még egy olyan hely, ahol azt mondják, hogy kereszténydemokrácia van, de Jézus ott van az évi háromezer kilakoltatott család között, ott van a menekültek között, ott van a társadalom szélére vetettek között?

Nem ezt akartuk, amikor Nagy Imrének és mártírtársainak újratemetésekor temettük azt a világot, amit Kádár-rendszernek hívunk.

*

A harminc évvel ezelőtti eseményekre visszaemlékező sorozatunkban megírtuk már, hogy először látható teljesen az '56-os mártírok exhumálásáról készült film. Interjúztunk Mécs Imrével, illetve Hegedűs Istvánnal is.