Beteg a gyógyászati segédeszközök piaca. 2003 óta senki nem emelt árat, mert azzal azonnal kiiratkozna a versenyből, így a szereplők inkább az eladott mennyiséget próbálják növelni, és/vagy a költségeket (azaz a minőséget) csökkenteni. Ennek a betegek komfortérzete, szélsőségesebb esetben biztonsága látja kárát.
Bár minden úgy rossz, ahogy van, hozzányúlni még annál is kockázatosabb, mint semmit sem tenni.
Minden túlzás nélkül így összegezhető a gyógyászati segédeszközökkel (gyse) kapcsolatos kormányzati tehetetlenség. A gazdasági tárca minden évben azzal szembesül, hogy a költségvetésből egyre több pénzt kell adni e holmik társadalombiztosítási támogatására (lásd alábbi ábránkat). De még így sem tartható a keret, a túlköltekezés egyszerűen kódolva van a rendszerben. A gyse-kassza ugyanis hasonlóan viselkedik, mint a gyógyszerek támogatása – legalábbis abból a szempontból, hogy nem lehet októberben vagy novemberben azzal elküldeni a beteget, hogy jöjjön a mankójáért januárban, mert elfogyott az idei támogatás. Így tavaly év végén is 6 milliárd forinttal kellett kipótolni a költségvetésből az eredetileg 63 milliárdosra tervezett tételt.
Míg sokak szerint az EU a lehető legtöbbet hozta ki a helyzetből, és ami a legfontosabb, elkerülte a vámháborút, a francia miniszterelnök azt mondta, „sötét nap ez, amikor a szabad világ szövetsége beletörődik az engedelmességbe”.
A kedvezményt továbbra is életkortól függetlenül biztosítja a kormány.
