Ragyogó augusztus közepi nap volt, amikor Eric Blair és hároméves kisfia, Richard – néhány családtagjuk és barátjuk társaságában – egy egész napos kiruccanást követően, motoros csónakon hazafelé tartott a Skócia délnyugati partjánál fekvő Belső-Hebridáknál. A békés hajókázást semmi sem zavarta volna meg, ha Eric nem számítja el a dagály érkezését, és a tengerár nem sodorja a lélekvesztőt a Jura és Scarba szigetek közötti örvény felé. A Corryvreckan-szorosban az erős áramlat és egy felszín alatti sziklacsúcs a világ harmadik legnagyobb óceáni turbulenciáját hozza létre, olykor több méter magas állóhullámokkal. Az idekeveredő hajóról a kavargó víz leszakította a motort, így az utasoknak evezőlapátokkal kellett szembeszállniuk az elemekkel, és csak azért sikerült egy közeli, csupasz sziklaszirthez elvergődniük, mert az apály közeledtével gyengült az örvény ereje. A partra evickélés közben azonban visszacsúszott, felborult és süllyedni kezdett a csónak, maga alá gyűrve az apát és kisfiát.
