A hitleri kultúrpolitika ellensége volt, most ott lóg egy képe Merkel irodájában

Lázadó vadóc, heves vérű szoknyavadász, pacifista és humanista, a náci érában elfajzott művész, egész életében az imázsépítés mestere – ez csak néhány azokból a jelzőkből, amiket a XX. századi képzőművészet egyik kiemelkedő alakjára, Oskar Kokoschkára hosszú élete során s később is aggattak. A bécsi Leopold Múzeum mégsem e jelzők valamelyikét emelte a művész munkásságának szentelt, július 8-áig látogatható nagyszabású retrospektív kiállításának címébe. Három másikat fontosabbnak tartott. Közülük az első – az expresszionista – kijelöli helyét a művészettörténetben; a második – a migráns – egy szóba tömöríti az életútját meghatározó örök vándorlást, egyszersmind megtisztítja e kifejezést mai, politikai célokat szolgáló, szűkítő értelmezésétől. Vajon melyik magyar múzeum vállalná fel ezt a szót ma egy kiállítás címében? A harmadik jelző – az européer – szintén gyakran bukkan fel a mai politikai szóhasználatban is, és arra a felfogásra utal, amit Kokoschka meggyőződéssel vallott, s aminek szűk látókörű tagadásából ma számos politikus igyekszik tőkét kovácsolni.