„Egyszerre három irányból rángatták a gyerekek a ruhámat, hogy épp hova menjek segíteni”
– emlékszik vissza a szendrőládi projekt kezdeteire Molnár Erika, a 3.-os évfolyam egyik oktatója.
Mint mondja, az ő esetükben nem az van, mint általában a tanároknál, hogy a tanév végre teljesen lefárad az idegrendszerük. „Épp fordítva. Itt a tanév végére szoktunk össze a gyerekekkel annyira, hogy már nyugodtan le tudtuk vezényelni az órákat. El kellett telnie egy időnek, hogy ráálljanak a gyerekek a közös munkára, hogy megértsék, mit szeretnénk.”
