„Elég volt. A könyökömön jön ki. Jön egy politikai kalandor, aki a társadalom szerkezetét ismét tövig akarja visszabontani, és közben azt kiabálja, hogy itt repül a kismadár". Nádas Péter író mondja ezt az elmúlt 30 évről a Plusz-mínusz 30 című kötetben. A többi szerző hangulata is hasonló.
Honnan hová jutottunk? Harminc év telt el a rendszerváltás óta, cikkünk megjelenésének napján van például az évfordulója annak, hogy harminc éve ezen a napon tartotta az MSZMP a XIV. kongresszusát, ahol új párt létrehozásáról, az MSZP-ről döntöttek. De történtek ennél sokkal fontosabb dolgok is. Több kacskaringó után – Földes György történész szavaival élve – oda jutottunk, hogy
megerősödött az érzés: a fejlődés és a változás nem szinonimái egymásnak, megrendült a haladásba vetett hit. A múlt leértékelődött. A jövő bizonytalan.
Földes ezt egy nyár végén bemutatott kötet, a Plusz-mínusz 30 – Esszék a közelmúltról és a közeljövőről című könyv előszavában írja, a kötetet is ő szerkesztette.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Szerinte a telek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területén fekszik.
