Haza lehet jönni? – A londoni pánikrohamoktól a pólón árult költőkig
6 perc
2019.10.29. 11:00
Mi kell ahhoz, hogy valaki elindítson egy fiatalokat megszólító, lendületes start-upot? Csányi Péter, a Vates társalapítója Angliában végzett, vállalkozói karrierjét mégis Magyarországon indította el. Haza lehet jönni cikksorozatunkban azt nézzük meg, hogy mennyi igaz a külföldön tanuló fiatalok körében hirdetett tündérmeséből, mely szerint hazájukat elhagyva az ígéret földje vár rájuk. Egyben adódik a kérdés: érdemes-e visszatérni?
Csányi Péter (24) Magyarország elitiskoláinak egyikében végzett négy éve. Az ELTE Radnóti Miklós gimnáziumában a kérdés nem az volt, hogy továbbtanul-e, csak az: hol? Ám 2015 volt, egyre több magyar diák indult külföldi egyetemre, ez a hangulat pedig őt is megérintette. Londonban folytatta tehát, azon belül pedig Nagy-Britannia egyik legjobb egyetemén, a UCL-en. Aztán hazatért, itthon vágott bele egy vállalkozásba (a borítóképen egyetemi végzősként (balra) szelfizik bátyjával).
hvg.hu: Tulajdonképpen miért választotta Angliát? Bármely magyarországi egyetem legjobb karára felvették volna.
Csányi Péter: Akkoriban nem hallottam semmi jót a magyar felsőoktatásról. Elsőre csak annyit éreztem, hogy kint több lehetőségem nyílik a boldogulásra, ráadásul megtanulok hibátlanul angolul. Úgy éreztem, itthon egy kicsit megfeneklett volna az életem, így szükségesnek éreztem a váltást.
hvg.hu: Azokra, akik az elmúlt egy-két évben mentek külföldre tanulni, nagy hatással volt a hazai belpolitikai helyzet. Volt valami közös szellemisége, motivációja az akkor kiköltöző társaságnak is?
Cs. P.: A közélet igazából a szüleink generációját érdekelte, tőlem távol áll a politika. Akkoriban is azt éreztem, hogy engem az oktatási helyzeten kívül más nemigen érint.
Nem volt tehát bennem elkeseredettség, én is, a többiek is egyszerűen nyitottak voltunk a lehetőségekre.
hvg.hu: És azt kapták, amire számítottak?
Cs. P.: Nem finomkodom: nekem k*** szar volt, amikor kimentem. Mindig is alakítója szerettem lenni a helyzeteknek, erre belekerültem egy olyan közegbe, ahol nem úgy beszéltem a nyelvet, mint mások, nem éreztem magam otthon. Na, akkor szétcsúszott minden: depressziós lettem, pánikrohamaim voltak, az első 3 hónap értékelhetetlen volt.