Puskás Ferenc: Szidták az anyánkat. A focistának az ilyesmit meg kell szokni
Évtizedeken át Magyarország névjegye volt, minden focival kapcsolatos toplistán ott van, nála hatékonyabb góllövőt nagyítóval kell keresni, szoborba öntötték, múzeuma van, nemzetközi díj és utca névadója. Stadiont neveztek el róla, amely helyére vadonatúj épült, de – természetesen – változatlanul az ő nevét viseli. Az avatóünnepség alkalmából közöljük újra a HVG 1997-es portré-interjúját Puskás Ferenccel, alias Öcsivel.
– Igaz, soha nem politizált, mégis olyan rezsimekben volt ünnepelt sztár vagy keresett edző, mint Rákosi Magyarországa, Franco Spanyolországa, a tábornokok Görögországa vagy Pinochet Chiléje. Nagy diktatúra, nagy focimánia?
– Engem soha nem érdekelt a politika. Sem a politikusok.
Nálam mindig a futball volt az első, mindig csak erre és a családomra gondoltam.
És soha nem ártottam bele magam semmibe. A magyar politikai vezetők közül is – Farkas Mihályt kivéve – kevéssel álltam kapcsolatban.
– Majdhogynem diplomatikus válaszai mögül aligha sejlik fel a legendák egykori nagyszájú vagánya. Lehet, hogy nem is focizott össze a hírnevéhez méltó vagyont?
– Viccelnek? Higgyék el, én akkoriban még viszonylagosan sem kerestem annyit, mint a mai focival itt, most egyesek.
– Szóval kezdődhet a jótékony célú gyűjtés?
– Nincs nekem gondom a megélhetésemmel. Amikor kedvem van egy jó ételre vagy italra, soha nem tagadom meg magamtól. De keveset iszom...
– Akkor úgy kérdezzük: ezt miből finanszírozza?
