Szabadság és elnyomás: 1989-et megidéző kultikus alkotásokra emlékezünk.
1989. február 21-én röpített golyót a fejébe kaliforniai otthonában az egyik legtekintélyesebb magyar emigráns, a századdal egyidős Márai Sándor. Megrázó naplójából tudható, hogy tettére évek óta készült.
„Nem szabad siettetni, de nem szabad lekésni sem a »jó halált«”
– jegyezte fel már három évvel korábban, amikor éppen elkezdett lőórákat venni.
Az évtizedekig agyonhallgatott írót (és műveit) a kádári kultúrpolitika a nyolcvanas évek közepétől ugyan próbálta hazacsalogatni, ő azonban konokul ragaszkodott két „apró” feltételéhez: a megszálló orosz csapatok kivonásához és a szabad választásokhoz.
A könnyűzene mindig is elitellenes volt, nem kell csodálkozni, hogy az előadók ma is be-beszólnak a kormánynak – véli a szociológus-médiakutató és egyben punkzenész Hammer Ferenc. Szerinte a popzenét nem lehet a hatalom által megrendszabályozni, de azt nem tudni, hova vezet a fiatalok nyári fesztivál- és koncertlázadása. Interjú.
Hadházy Ákos szerint „Orbán smasszerei” voltak a tettesek, elküldte a picsába a minsizterelnököt.
