1989 – az év, amelyről nem lehet eleget beszélni

• Márai-művek

1989. február 21-én röpített golyót a fejébe kaliforniai otthonában az egyik legtekintélyesebb magyar emigráns, a századdal egyidős Márai Sándor. Megrázó naplójából tudható, hogy tettére évek óta készült.

„Nem szabad siettetni, de nem szabad lekésni sem a »jó halált«”

– jegyezte fel már három évvel korábban, amikor éppen elkezdett lőórákat venni.

Az évtizedekig agyonhallgatott írót (és műveit) a kádári kultúrpolitika a nyolcvanas évek közepétől ugyan próbálta hazacsalogatni, ő azonban konokul ragaszkodott két „apró” feltételéhez: a megszálló orosz csapatok kivonásához és a szabad választásokhoz.