A nulladik osztály egy rossz válasz egy égető problémára

A nagy oktatásirendszer-átalakítás nagyjából 2015-ben befejeződött. Azóta a kormányzat az oktatási szektorban lényegében három dologgal van elfoglalva. Lépéseinek jelentős része úgynevezett alibifoci. E körbe olyan teljesen értelmetlen, de jelentős forrásokat és energiákat felemésztő tevékenységek tartoznak, mint például a központi alaptanterv átíratása és az ezzel együtt járó kultúrharc.

A kormányzati változtatások másik, talán az előző típusba tartozóknál is több energiát elnyelő része a csúcsvezetők egymással folytatott élet-halál harcából fakadó átszervezés: az oktatás különböző szeletei nagy rendszerességgel gazdát cserélnek, az új gazda által vezetett minisztérium pedig a megszerzett birtokon azonnal bősz átszervezésbe kezd.

Ez természetesen nem öncélú tevékenység. Mindig új vezetők kinevezését álcázza, amely biztosítja a források fölötti szabad rendelkezés lehetőségét. (Mint hírlik, megint az uniós fejlesztési pénzek felhasználását menedzselő háttérintézmények átszervezése kerül sorra.) És végül ott van az intézkedések harmadik nagy köre, amelyekkel a kormányzat azokat a problémákat igyekszik orvosolni, amelyeket saját maga teremtett. Ilyen a nulladik iskolai előkészítő évfolyam bevezetésének régóta lebegtetett terve. 

Kilenc évfolyamos iskola: szorít az idő, még sincs válasz a kérdésekre

Bevezetik-e a magyar iskolákban jövő szeptembertől az óvoda és iskola közötti előkészítő évfolyamokat? Ha igen, akkor kik és mi alapján járnának oda? Kik és mi alapján foglalkoznának velük? Összefügg-e a bevezetés az iskolaérettségi protokoll változásaival? Tíz hónappal a következő tanév kezdete előtt egyikre sincs válasz, a minisztérium hallgat és a kormányra mutogat.