A Brexit éve

A kormánypárt Fejezzük be a Brexitet! szlogenű kampánya bejött a választóknak, és a 2010 óta hatalmon lévő konzervatívok ismét egyedül kormányozhatnak. Johnson a biztos többsége tudatában immáron elérheti célját, és végrehajthatja azt, amit a 2016-os népszavazás óta képviselt: kivezetheti az Egyesült Királyságot az Európai Unióból.

A választással az Egyesült Királyság kaotikus időszakon lépett túl. Az egész idei évben tartott, és fordulatokban bővelkedett a Brexit-színjáték, volt benne abszurd dráma, kínos bohózat, leszerepeltek kormánypárti és ellenzéki politikusok. Az alsóházban kisebbségben lévő, az északír protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) külső támogatásától függő Theresa May konzervatív kormányfő háromszori nekifutásra sem tudta elfogadtatni az EU-val nagy nehezen összehozott kilépési megállapodást.

A parlamenti elutasításban döntő szerepet játszott az ír–északír fizikai határellenőrzés visszaállításának elkerülésére hivatott záradék. Ami arról szólt, hogy az Egyesült Királyság a tagság megszűnése után az EU vámuniójának a része maradna, ha az átmeneti időszak lezárultáig, 2020 végéig nem születik meg a megállapodás a jövőbeni kapcsolatról az európai integrációval. A záradék a kormánypártot is megosztotta, a keményvonalas toryk – köztük Johnson – ugyanis a de facto EU-tagság határidő nélküli fenntartásával azonosították. De a May által kialkudott megoldást a főleg maradáspárti ellenzék – így az EU-tagság kérdésében korántsem egységes Munkáspárt is – mindannyiszor leszavazta.

A kudarc ellenére a britek elkerülhetik, hogy rendezetlenül, megállapodás nélkül távozzanak az EU-ból. A kilépésre az eredeti határidő március 29-e volt, amit May kérésére Brüsszel október 31-éig meghosszabbított. Így a britek is megtartották májusban az európai parlamenti választást, ami ismét az EU-tagságot két évtizede fúró Nigel Farage sikerét hozta, ezúttal a frissen alapított Brexit Pártjával. A konzervatívoknak a megalázó negyedik hely jutott, ami júniusban elhozta May végzetét, a lemondott kormányfő helyére a konzervatívok a kemény (megállapodás nélküli) Brexitet is támogató Johnsont választották.

Miután az alsóház megakadályozta, hogy Johnson október 31-éig megállapodás nélkül kiléptesse az országot, majd 2020. január 31-éig tartó hosszabbítás kérésére kötelezte a kormányfőt, ő, ha negyedik próbálkozásra is, de elérte, hogy a képviselők megszavazzák a választás előrehozatalát december 12-ére. Az angol font árfolyama követte a Brexit-esélyek hullámvasutazását, a bizonytalanság a gazdaságnak sem tett jót, az export lassult, a magánszektor a recesszió felé csúszott, és a munkanélküliség nőtt, a kiskereskedelem pedig megszenvedte, hogy a fogyasztók elhalasztották a költségesebb vásárlásaikat.