Az embert gyakran kitaszítottnak ábrázoló műveiben Farkas István mintha előre megérezte volna a sorsfordító történéseket. A még mindig nem a rangján kezelt XX. századi festőről minden eddiginél átfogóbb képet ad a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása.
Sorsa a világhír párizsi kapujából szólította haza, s bár a művészettörténet ma a múlt század egyik legjelentősebb magyar festőjeként tartja számon, a „nagy áttörés”, Farkas István életművének a művészetszerető nagyközönség részéről történő valódi befogadása mindmáig várat magára. Ezért is nagy a tétje az auschwitzi haláltábor poklában 1944 nyarán odaveszett Farkas mostani kiállításának, hiszen ilyen lehetőség az áttörésre a következő évtizedekben aligha kínálkozik még egyszer. A mostani tárlaton minden korábbit meghaladó számban állították ki a műveit – 170 alkotása látható hazai, európai, észak-amerikai köz- és magángyűjteményekből –, és ezúttal a dimenziók is valóban fontosak, mivel hosszabb időzésre ösztönöznek a tárlaton, segítik a „belemerülést” Farkas megannyi meglepetést rejtő mikrokozmoszába.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
