Koronavírus-járvány: rövid útmutató a most kezdődő új életünkhöz
Azt már látjuk, hogy teljes szemléletváltásra van szükség a koronavírus-járvány idején. Hogyan viseljük el a felfordult életünket, és hogyan viselkedjünk okosan?
Meglátogathatom a beteg nagymamámat?
Mivel a koronavírus az idősekre van a legnagyobb veszéllyel, ezért a szakemberek csak az önellátásra nem képes rokonok látogatását látják indokoltnak. Ha a mi nagyszüleink nem ilyenek, attól még segíthetünk nekik: elintézhetjük helyettük a nagybevásárlást, és az ajtóig cipelhetjük a nehéz zacskókat. (Ezt egyébként a szomszéd néninek is felajánlhatjuk.) Ha pedig szeretnénk biztosat tudni a nagymama hogyléte felől, még mindig a kezébe nyomhatunk egy okostelefont, és megmutathatjuk neki a videotelefonálást. Vagy, ha úgy érezzük, kockázatos őt egyedül hagyni, beszerezhetünk neki egy vészhívó gombbal ellátott nagyitelefont.
Érdemes most intézni a nagybevásárlást?
Európában annak ellenére lerabolták a vásárlók a boltokat, hogy volt, ahol a törvényalkotók kifejezetten figyelmeztettek: az élelmiszerboltok nyitva maradnak, és a pánikszerű vásárlás szembe megy a korlátozó rendeletek céljával, hiszen így éppen az történik, hogy tömegek gyűlnek össze, hogy bejussanak valahová, ahol aztán egy óráig állnak sorban egymás mellett.
Végre elmehetek egy közismert bútoráruházba, amikor nincs tömeg?
Hacsak nincs rá igazán nyomós érve, mondjuk egy eltört vécédeszka, akkor inkább ne mostanra időzítse a shoppingolást. A kormány hétfői bejelentése nyomán erre úgyis minden nap csak 15 óráig lesz majd lehetősége. A világos szándék tehát az, hogy az emberek ne az üzletekben töltsék az idejüket. Adódik a kérdés: rendeljünk inkább a neten? Nem tilos, és biztonságosabb is, mint egy plázában korzózni. De biztos, hogy nem tud várni a dolog? Addig rakja fel a kinézett termékeket a kívánságlistára. A bevásárlás egyik alternatívájaként felfutóban van a házhozszállítás, ami valóban biztonságosabb, mint egy csomó emberrel sorban állni, de mivel a másokkal érintkezés számát kellene lecsökkentenünk, ezért a futárcég embere is csak akkor jöjjön, ha muszáj. Ez neki is jobb.
Merjek BKV-val menni?
Ha el akarja kerülni a vírusokat, bármilyet, akkor érdemes kerülni a tömött buszokat, de ez egy sima influenzaszezonban is így van. Külföldön ugyan nem állították le a tömegközlekedést, mert az alapvető szolgáltatások működnek, de a kintről érkező képeket szemlélve úgy fest, alig van utas rajtuk.
"Lemegyek a gyerekekkel egy sétára a parkba. És azért a Janiékat is elhívom, abból nem lehet gond."
Persze, fontos, hogy ilyen nehéz, gyanakvó időkben is kifejeződjön két barát egymás iránti bizalma. De az a helyzet, hogy a vírust egyáltalán nem érdekli, hogy önök még az óvodából ismerik egymást, és a kölykök is egy osztályba járnak.
Az a diák is téved, aki úgy gondolja, hogy a most felszabadult idő arra való, hogy kicsit többet járjon össze a barátaival. Magyarországon ugyan nincs olyan típusú tiltás, mint Olaszországban, ahol meg is büntetik azt, aki megfelelő indok nélkül mászkál, de a cél és a felelősség ugyanaz itt is: ne adjunk alkalmat a vírusnak, hogy újabb és újabb gazdatestet találjon magának.
Ne csak magával törődjön, és ne csak magát sajnálja!
Érthető, ha mindenki attól fél, hogy a másik megfertőzi. De nem csak azért kell kerülnünk a tömeget, mert mások fertőzhetnek, hanem azért is, mert nem kizárt, hogy már mi is elkaptuk valahol a vírust. Ha így állunk a dologhoz, annak az az előnye, hogy vádaskodás nélkül jutunk el ugyanahhoz a célhoz: vigyázunk egymásra. Ha ön most az orrát fújja, gombócot érez a torkában, vagy hideglelése, hőemelkedése van, attól még nem biztos, hogy koronavírusos, de a legjobb, ha mással sem fertőz meg másokat.
Ja, és még valami: ha olyan ismerőse van, akiről kiderül, hogy gyanús eset, az első ijedtség és aggodalom után tegye meg, hogy nem csak magát kezdi sajnálni, amiért nemrég összefutott vele, hanem érte is szorít. Nyilvánvaló, hogy aki valóban fertőzött, az nem szándékosan intézte ezt, csak hogy végre kipróbálhassa egy kórház intenzív osztályát.
Hogyan segítsek másoknak?
A vírusjárvány nem csak a bezárkózni kénytelen időseket viseli meg, rövid időn belül egzisztenciális válságba lökhet rengeteg olyan embert, akinek a munkája és megélhetése egycsapásra fel lett függesztve. Indult már kezdeményezés, amely arra ösztönöz, hogy a lemondott színházi előadás jegyárát ne hajtsuk be, de az érintettek köre ennél jóval szélesebb. Aki olyan szerencsés, hogy fix jövedelme van, az gondoljon akár a jógaedzőjére, a bébiszitterre, a kertészre, a takarítóra, a korrepetáló tanárra, akinek eddig alkalmanként fizetett a szolgáltatásaiért. Érdeklődjön náluk, hátha tud nekik segíteni abban, hogy ne kerüljenek a padlóra, például megelőlegezett fizetéssel. Nincs ebben semmi szokatlan, végülis bármilyen előfizetéses rendszerben így járunk el.