Tóta W.: A Fidesz édes könnyei

Sorozathüledezésben csodálkozunk rá a kormánysajtó egyre esetlenebb próbálkozásaira, ahogy Hadházy Ákos konzultációjával próbálnak kezdeni valamit. Valószínűleg ennyi is volt a direktíva, találjanak valamit mindenáron, és csináljanak botrányt belőle – aztán erre telt a tehetségből. Örökzöld jeleneteket látunk, de úgy látszik, még mindig van poénértéke annak, amikor a balfácán rendre rálép a gereblyére, és belefejel a habostortába.

De nemcsak a Hír TV meg az Origo veri a seggét a földhöz, felkacsázott a színpadra az adatvédelmi biztos is óbégatni, hogy sérülnek a személyiségi jogok. Attól, hogy Hadházy begyűjti az üres konzultációs kérdőíveket. Na de Péterfalvi Attila eleve habostortával és gereblyével az arcán született, neki még jól is áll.

Mindez persze elkeserítő emberi minőségekről mesél, mégsem szomorkodásra ok, hanem örömre.

Úgy tűnik, ez fáj nekik.

A nemzeti konzultációk számaival kényelmesen dobálózhattak eddig: elmondhatták újra meg újra, hogy a többség áll mögöttük, hogy megint megerősítették a magyarok, hogy támogatják a politikájukat. Mindezt tökéletesen átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, hasból bemondott számokra alapozták. Éppen Hadházy Ákos kísérelte meg, hogy betekinthessen a konzultációs ívek feldolgozásába – nem engedték meg neki, még azt sem nézhette meg, nem üresek-e a ládák véletlenül.

Adatvédelemről nem is beszélve, de valamiért arra Péterfalvy Attila épp nem kíváncsi.

Az nem volt kétséges, hogy az „Ugye milyen borzasztó ez?” jellegű kérdésekre többségükben pozitív visszajelzést kaptak, csak az, hogy hányan hajlandóak még játszani a gombolyaggal. Hadházy akciója ezt a kényelmesen megrajzolható többséget fenyegeti.