Barack Obama volt alelnöke a női Obamaként emlegetett politikust választotta alelnökjelöltjének, amikor augusztusban Kamala Harris kaliforniai szenátor mellett döntött. Mostani győzelmükkel megnőttek Harris esélyei arra, hogy az első nő legyen az USA elnöki posztján. Három hónapja megjelent portrécikkünket közöljük most újra, változtatás nélkül.
Bár sűrűn vannak szerencsétlen elszólásai, nem a kapkodásáról ismert Joe Biden, aki a jövő hét elején válik hivatalosan is a demokraták elnökjelöltjévé. Már az 1984-es elnökválasztás előtt is kacérkodott az indulás gondolatával, de négy évvel később is csak hosszas hezitálás után szállt be – majd lépett vissza, plágiumvádaktól övezve, kevesebb mint három hónappal később. 2004-ben még a későbbi jelölttel, John Kerryvel is konzultált, mielőtt távol maradt volna, 2008-ban már a rajtnál beragadt, a 2016-os választás előtt pedig hónapokig vívódott, de a fia, Beau halála miatt túl összetört volt ahhoz, hogy fölvegye a küzdelmet Hillary Clintonnal a demokrata jelöltségért.
Így nem csoda, hogy a sokadik, általa vállalt határidőre sem jelentette be a múlt héten, hogy kit választ alelnökjelöltjének, de tovább már nem várhatott, mert a koronavírus-járvány miatt elhalasztott és nagyrészt távkapcsolattal lebonyolítandó demokrata konvenció augusztus 17-én megkezdődik. Ezért amikor a kereséssel megbízott csapata minden számításba vett politikust kikérdezett, és mérlegre tett, kedden már gyorsan döntött: Kamala Harris kaliforniai szenátort választotta.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kulturális és a tudományos életben is hegemóniára törekvő kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot.
