Vannak bocsánatkéréssel elintézhető csúnya és bizonyos közéleti helyzetekben fölöttébb kínos szövegek. A legcsúnyábbak is lehetnek ilyen egyszerű megbocsátással kezelhetők. Például: kurva anyátok, dögöljetek meg, baszd meg a lovat. És így tovább. Ezek az ocsmányságok pusztán indulati elemek. Attól persze még rasszisták is lehetnek: Mondjuk: Baszd meg az anyádat, te rohadt cigány! Ezt az esetek többségében olyanoknak javasolják, akikről fel sem merül, hogy cigányok lennének. Ez is indulati kitörés, amely persze durva rasszista panellel terhes, de nincs mögötte feltétlenül aktív és tudatos rasszizmus. Meglehet, hogy csupán eltemetett, romlott tudattartalom tör fel, szabadul fel az indulattal együtt a felettes közéleti én alól.
Ha tehát Bíró László ilyesmiket mondott volna, akkor érvényesen kérhetne bocsánatot úgy, ahogy tette: anélkül, hogy szövege tartalmához viszonyulna. Mert ezek nem olyan szövegek, amelyek konkrét fogalmi jelentését (magyarul: denotátumát) kellene értékelni, vagyis nem kell őket szó szerint érteni. Aki az anyámat szidja, nem az anyámat szidja, hanem engem igyekszik megalázni, legyalázni, földühíteni, provokálni, a velem kapcsolatos indulatait fejezi ki.
Az illető indulatai múltán, azokat megbánván mondhatja, hogy az alkohol beszélt belőle, iszonyatosan rossz passzban volt, felforrt az agyvize, nagyon elkeseredett stb.
Mindenki úgy tesz, aki politikai, taktikai, érzelmi okokból úgy akar tenni, mintha az ellenzék közös szerencsi jelöltje valami ilyesmit mondott volna.
