Révész: Horn, Gyurcsány, Szijjártó, Lukasenko – ami összeköt

A belarusz külügyminiszter kedves levelet kapott magyar kollégájától, aki úgy véli: barátságukra, szívélyes és jó kapcsolatukra való tekintettel nyugodtan megkérheti őt, fontolja meg Tadeusz Kondrusiewicz minszki érsek visszaengedését a hazájába. Annál is inkább írhat ő a barátjának ilyen levelet, mert annak hátterében „nem a balhékeltés, hanem a keresztény értékek védelme és fontossága áll, amelyre talán most jobban van szüksége a világnak, mint valaha”. (Itt a levél.)

Nomármost két eset lehetséges.

Egy: a belarusz rezsim vezetői és főleg Alekszander Lukasenko helyesen gondolják, hogy Minszk „idegen származású” katolikus érseke – Vatikán, Lengyelország, Litvánia titkos állampolgára – azért utazott Lengyelországba, hogy hazája ellenségeitől kapott utasításokkal térjen haza, mivel ő idegen érdekeket képvisel, ezek szolgálatába kívánja állítani félrevezetett híveit, ezért a nemzeti szuverenitására büszke Belarusz nemzeti érdeke, hogy őt mint bajkeverőt az ország határain kívül tartsa, ezért nem engedték őt vissza a hazájába augusztus 31-én.

Ebben az esetben a magyar külügyminiszter, ha nem híve a „balhékeltésnek” (melynek egyik prominens keltetője ezek szerint az érsek lenne), s ha nem kívánja, hogy a baráti Fehéroroszország népét idegen érdekek hordozói lázítsák saját nemzeti érdekeik ellen, akkor azt sem tarthatja kívánatosnak, hogy az érseket szabadon hagyják garázdálkodni az országban. Ebben az esetben helyeselnie kell, hogy a Lengyelországból hazatérni szándékozó főpapot nem engedték be az országba, felül kell vizsgálja azt a „jó kapcsolatot”, amelyet ezidáig az érsekkel ápolt, és még azt sem kifogásolhatja, ha megfosztják őt belarusz állampolgárságától, amint azt politikai megfigyelők valószínűsítik.

TGM: A lengyel kormány és Belarusz

Belarusz sajnos rossz helyen fekszik, sorsáról a szabadságot maguk is lábbal tipró államok döntenek vagy a Kelet-Európát makacsul nem értő nyugati vezetők.