Nagy Iván Zsolt: Egyéves a hvg360. Köszönjük!

2 perc

2020.09.18. 09:45

Megannyi kérdőjel volt bennünk, amikor elindultunk, de bíztunk az olvasóinkban, szerzőinkben, kollégáinkban. Jól tettük.

Ha belegondolok, nem kicsit remegett a gyomrunk, amikor kereken egy éve, 2019. szeptember 18-án élesítettük a hvg360 oldalt. Csak előfizetőknek elérhető online hírmagazint indítottunk – Magyarországon elsőkként.

Készültünk rá már egy ideje, az előzetes felmérések is biztatóak voltak, láttunk működő példákat a világban, szomszédos sajtópiacokon is, de akkor is...

Nem tudtuk, miként reagálnak majd a felhasználók, akik hirtelen azzal szembesülnek, hogy egy cikket csak akkor tudnak elolvasni, ha pénzt is utalnak érte. Nem tudtuk azt sem, mennyire lesznek partnerek a szerzők, akiknek adott esetben a nagyobb nyilvánosságról kell lemondaniuk, ha cikkük a hvg360-on jelenik meg. Elfogadják-e, hogy azok, akik előfizetnek, az átlagosnál elkötelezettebb tartalomfogyasztók, nekik írni, lapot készíteni pedig kihívás és megtiszteltetés?

Senki sem csinált ilyet korábban idehaza, nem volt tapasztalat, amire támaszkodhattunk.

Volt azonban három nagyon erős kapaszkodónk.

Az egyik a tartalom, amivel ebbe az egészbe belevágtunk. Tudtuk, hogy van egy piacvezető hetilapunk, amelyet hetente több tízezren olvasnak, adottak voltak a havonta milliókhoz eljutó hvg.hu-cikkek, és erősen hittünk azokban a formátumokban, amelyeket kifejezetten a hvg360-ra találtunk ki. Bíztunk az írókban, akik bekapcsolódtak Az én hetem sorozatunkba, a külföldön élő újságírókban, akik a Szeretettel… rovatunkban jelentkeznek be, a Duma Aktuálban, amellyel kezdettől fogva partnerek vagyunk, M. Kiss Csaba közéleti beszélgetéseiben, oknyomozó riportereinkben, és természetesen a HVG, illetve a hvg.hu stábjában. Tudtuk, hogy jó dolgokat adunk az előfizetők pénzéért, és tisztában voltunk azzal, mennyi tervünk van még.

A másik fő támaszunk a nyitott, kritikus, de elkötelezett olvasótáborunk, amelyik mindig kitartott mellettünk, és akiktől azt reméltük, velünk tartanak ebben a kalandban is.

És végül ott volt a meggyőződésünk, hogy őket, a követőinket, előfizetőinket csak akkor tudjuk kiszolgálni és megtartani, ha a végsőkig ragaszkodunk legfőbb értékünkhöz, a függetlenségünkhöz. Ehhez pedig a hetilap eladásai, hirdetési bevételeink, a pártoló tagok hozzájárulásai mellett kell még egy láb. Nemcsak kérni akartunk azonban, hanem többet nyújtva abból, amihez értünk: a hvg.hu mindenki előtt nyitva maradó hírszolgáltatása mellett egy sokoldalú, minőségi hírmagazint is.

Így indultunk tehát, és az elmúlt egy év azt igazolta, hogy jó útra lépünk. Sajnálatos módon ismét csak bebizonyosodott ugyanis, hogy a magyar közéletben, kiváltképpen a sajtóban a szakmaiság megőrzése nem egyszerűen elhatározás kérdése. Ha a hatalom látható törekvése az, hogy minél több orgánumot tartson legalább laza pórázon, amelyet kedve és érdeke szerint bármikor megfeszíthet, akkor annak, aki politikai kényszer és megfélemlítés nélkül akar dolgozni, plusz erőfeszítéseket kell tennie, és feltétlenül szövetségeseket keresnie.

Mi találtunk szövetségeseket: több mint 20 ezer előfizetőt és egyre bővülő szerzőgárdát.

Most tehát egy kicsit ünnepelünk, aztán megyünk tovább. Reméljük, mind többen tartanak velünk.

A szerző a hvg.hu és a hvg360.hu felelős szerkesztője