Révész Sándor: Ilyen az, amikor az ellenzék lemegy Orbánba

„A baloldal fővárosi polgármesterjelöltjei a kampányban még független médiát ígértek, a választás után mégis gátlástalan propagandagépezet kiépítésébe kezdtek bele.” (Origo, 2020. július 28.) Egy véres tollal, de pocsékul megírt, gyenge és részben hamis adatokkal megtámasztott cikkből idéztem a fenti mondatot, amelyet azonban XVIII. kerületi polgárként legmélyebb sajnálatomra nem áll módomban cáfolni.

A bp18 Városkép című ingyenes kerületi nyomtatott havilap ugyanis pont annyira független és pont annyira alkalmas a kerület állapotának a tükrözésére és a kerület problémáinak, az önkormányzaton belül és kívül folyó helyi érdekű viták befogadására, amilyen a fideszes önkormányzat lapocskája volt az előző ciklusban, Ughy Attila boldogtalan emlékezetű regnálása idején.

Egyrészt abszurd, másrészt természetes, hogy a gigantkus és gátlástalan országos propagandagépezet mocskos kis alkatrésze vádolja a fent idézett cikkében a főváros önkormányzatait. De azt sem minősíthetjük másként, hogy a bp18 Városkép főszerkesztő-helyetteseként az a Gyuricza Péter adja a nevét kerületünk közmédiájának lerohanásához, aki a független közmédia ellen a '90-es évek elején indított gyalázatos kormányzati támadás hű krónikása volt, aki az MSZP ORTT-delegáltjaként élte meg a 2010-es rendszerváltást, és ebben a minőségében tiltakozott a közmédia lerohanása ellen.

Ha ezt szó nélkül hagynám, pontosan annyira lenne erkölcsi jogom – bárha tárgyilag helytálló módon – foglalkozni a kormányzati médiapusztítással, mint az Origónak az ellenzéki propagandagépezettel.

És ez vonatkozik valamennyi diktatúraellenes kollégámra, aki olyan agitkát kap helyi lapként az ellenzéki önkormányzatától, mint én. Ha hallgatnak, az Origo szintjére kussolják le magukat.