A járványügyi veszélyhelyzet keretében, paradox módon, gyakorlatilag leállt a magyar egészségügy.
Eleve döcögősen működött. Az úgynevezett súlyponti intézményekben is hónapokat várhattál egy tízperces vizsgálatra, iszonyú kevés egészségügyi dolgozó jutott nagyon sok betegre. A nagyvárosokban még csak-csak el lehetett boldogulni, de a vidéki, falvas térségekben tényleg katasztrofális volt a helyzet. S mert számos félrediagnosztizálás és -kezelés, kórházi fertőzés meg egyéb fiaskó esett meg,
a magyar egészségügyi rendszerbe bekerülni meglehetősen veszélyes dolog volt. Annál csak egy dolog veszélyesebb: kimaradni belőle. És a magyar társadalom most kimarad, mert koronavírus-járvány van.