Kőnig doki: "A magán- és állami egészségügynek helye van egymás mellett"
Kilenc évig dolgozott Angliában különböző magánkórházakban, jelenleg a Szent János Kórház gyermeksebésze és szóvivője. Emellett lassan a média lett a másodállása: szeretné bebizonyítani, hogy értelmes tartalommal is lehet valaki influenszer. Portréinterjú Kőnig Róberttel.
HVG: A frontvonalban harcolt, nem félt attól, hogy elkapja a koronavírust?
Kőnig Róbert: A frontvonal mögött állok „50 centivel”, mert gyerekekkel foglalkozom, és őket ez a vírus – hál' istennek! – nem érinti olyan szörnyen. De mivel tünetmentes hordozók, ha valamelyikükre ránézek, óhatatlanul átfut a tudatalattimon, hogy talán tőle fogom elkapni. A maszkot utálom, nagyon nehéz úgy a gyerekekkel kommunikálni.
HVG: Lassan mindenhol kezd visszatérni az élet a rendes kerékvágásba. A kórházban milyen a visszaépülés? Mi változott az elmúlt hetekben?
K.R.: Beindultak újra a szakrendelések, és már gyakorlatilag minden műtétünket elkezdtük pótolni, ami elmaradt, és persze közben folyik az akut ellátás. Nem könnyű. A terhelésünk folyamatosan nő, nem is nagyon látom a végét, de a szülők és a gyerekek türelme és fegyelme példaértékű.
HVG: Miért épp gyerekekkel foglalkozik?