Csányi Vilmos: Kiváló táptalaja van a vírusoknak, csodálkozom, hogy még mindig itt vagyunk
„Ne legyenek illúzióink, előbb-utóbb jön egy, az Ebolához hasonló gyilkos kórokozó” – mondja az etológus, aki szerint a koronavírus elleni intézkedések arra jók voltak, hogy megtanultunk védekezni.
HVG: Mi az oka a járvány ilyen gyors megtorpanásának Kelet-Európában? Hova tűnt, volt-e egyáltalán?
Csányi Vilmos: Kelet-Európát valószínűleg azért érintette viszonylag csekély mértékben a koronavírus-járvány, mert idejében meghozták a korlátozó intézkedéseket; máshol is azt láttuk, hogy a kettő szoros összefüggésben van egymással. Seattle-ben, ahol a járványügyi hatóságok javaslatára már az első eset után életbe léptek a korlátozások, nyolcszor kevesebb ember halt meg a vírusfertőzés következtében, mint New Yorkban, ahol a polgármester halogatta a döntést.
HVG: Sokakban felvetődik, hogy Kelet-Európában nem is kellett volna ennyire szigorú intézkedéseket hozni. Ön is így látja?
Cs. V.: Most már könnyű ezt mondani, de a járvány kezdetén nem így állt a dolog. Azt, hogy volt-e járvány vagy sem, majd a statisztikák megmondják. De ne felejtsük el, még nem biztos, hogy vége van. A 8 milliárd ember által működtetett globális társadalom olyan kiváló táptalajt nyújt a vírusoknak, hogy én azon csodálkozom, hogy még mindig itt vagyunk. A mostani intézkedések, ha végül talán nem bizonyultak is teljes mértékben szükségesnek, hasznosak voltak abból a szempontból, hogy legközelebb, esetleg egy jóval veszélyesebb vírus esetén – mert ne legyenek illúzióink, előbb-utóbb jön egy, az Ebolához hasonló gyilkos kórokozó – már nem kapkodunk fűhöz-fához. Hiszen most megtanultuk, hogyan kell védekezni. Például hogy online térbe lehet terelni a munka és az oktatás egy részét. Nem az egészet, a tanár és a személyes kapcsolat nem pótolható egy képernyőn magyarázó alakkal. És van még mit tanulni: milyen nagyszerű volna egy olyan kormánydöntés, ami az ötvenedik stadion felépítése helyett arról rendelkezne, hogy az országban minden gyereknek legyen online hozzáférése.
HVG: Csodálkozott a magyar lakosság politikai megosztottságot is felülíró fegyelmezettségén?