Belgium végre szembenéz népirtó gyarmattartói múltjával

Az USA-ból indított szobordöntési hullám elérte Európát, és az egykori gyarmatosítók ellen fordul. Belgiumban például az országszerte számtalan helyen megörökített II. Lipót király ellen, aki 1865–1909 közti uralkodása alatt Közép-Afrikában brutális kegyetlenséggel szipolyozta ki a neki ítélt területet. Az Otto von Bismarck német birodalmi kancellár által összehívott 1884–1885-ös berlini konferenciának – amely során tizenkét európai állam, valamint az Oszmán Birodalom és az USA az afrikai kontinens felosztásáról tárgyalt – a fő nyertese Belgium, pontosabban II. Lipót lett.

A tárgyaló felek ugyanis a hatalmas közép-afrikai Kongó-medencét a kis európai ország fennhatósága alá helyezték Lipót azon ígérete ellenében, hogy semleges szabadkereskedelmi övezetet hoz létre, amelyből mindenki részesülhet. Mgígérte, hogy harcot indít a rabszolga-kereskedelem ellen, a belga államnak pedig megfogadta, hogy soha nem igényel személyes érdekből anyagi támogatást. Lipót ezután létrehozta a Kongói Szabadállamot.

A rabszolgaság megszüntetéséért valóban mindent megtett, de a másik két ponthoz csak kezdetben tartotta magát. Ezek végül meglehetősen költséges ígéreteknek bizonyultak, hiszen saját pénzéből kellett felépítenie a beígért kereskedelmi infrastruktúrát és a közigazgatást. 1890-ig tizenkilencmillió belga frankot ölt a gyarmatába, ez az örökölt vagyonának jelentős része volt, és alig csordogált valami vissza belőle. Miután erre rájött, esze ágában sem volt tovább tartani magát a megállapodásokhoz. Helyette csak egyetlen szempont vezérelte: a saját gazdagodása.

Az új állam 1897-re már évi 245 tonna elefántcsontot exportált, a világkereskedelem csaknem 50 százalékát. Gyakorlatilag az összes zsákmány felett a király rendelkezett. Amikor a felfújható abroncs feltalálása következtében a gumi iránti igény is jelentősen megnőtt, Lipót bevezette a havonta nyers kaucsuk formájában fizetendő adót.

Aki eltért a kirótt normától, alaposan megbüntették, megcsonkították vagy egyszerűen agyonverték.

Így aztán nem csoda, hogy a századfordulóra Európa legjövedelmezőbb gyarmatává vált a Kongói Szabadállam.