Nem kivándorolt, csak a háború miatt Amerikában rekedt – nyilatkoztatta ki Bartók Béla halálának minapi évfordulóján a Magyar Nemzet című kurzusorgánum. Pedig a kételyeivel egész életében vívódó zeneszerző nyolcvan éve, a ma ismét fojtogató morális légszomj miatt döntött „önkéntes meneküléséről”.
Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik.
1939 júniusában fogalmazott így Bartók Béla a tanítványának, asszisztensének, Veress Sándornak címzett levelében. Határozott kijelentését azonban rögvest árnyalta: „Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba is került az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia, és segítenie a dolgokon tőle telhetőleg.”
Kételyeivel nem először, s nem is utoljára birkózott a zeneszerző. Egy évvel korábban, 1938 áprilisában bázeli hívének (s nem mellesleg mecénásának), Annie Müller-Widmann asszonynak ekképp foglalta össze a helyzetet: „Az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. (...)
Magyarországon sajnos a művelt keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak. Igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom. (...) Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
