Az optimista alaptermészetem és az elemző énem minduntalan ellentmondásba kerül egymással. Az előbbivel érzek, az utóbbival írok. Az előbbit sugárzom a magánéletemben, az utóbbival hervasztom a közéletet. Az előbbivel remélem, hogy az utóbbi következtetéseiben kell lennie valamilyen hibának. Így olvassák ezeket a következtetéseket, és keressék benne optimista lélekkel a hibát.
Az előző cikkemben (Az ellenzék szőrszálai) arról esett szó, mi ébreszt kétséget a közös kormányzásra készülő ellenzéki pártok jogállami szándékainak komolyságát és mélységét illetően. Azóta – január 8-án – kiposztoltam a Facebookra a Magyar Helsinki Bizottság közleményét, miszerint "2020. december 17-én az Európai Unió Bírósága ítéletet hirdetett abban a kötelezettségszegési eljárásban, melyet az Európai Bizottság többek között a visszakényszerítést lehetővé tévő jogszabálymódosítások miatt indított a magyar állammal szemben. Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a visszakényszerítéseket lehetővé tevő hazai jogszabályok az uniós jogba ütköznek. Azaz immár jogerős bírósági ítélet is szól arról: a több mint 50 000 visszakényszerítés nemcsak esztelen és embertelen, de jogellenes is volt. (...)
