Negyven felett nem úgy megy az újrakezdés, mint gondolnánk
A legrangosabb spanyol filmdíj, a Goya idei versenyében nyolc kategóriában jelölt keserédes Rosa esküvőjében valami olyasmi történik, ami még korábban sosem.
Negyvenen túl annyira kiszámítható vagy éppen kiszámíthatatlan az élet. A negyven pluszosok statisztikailag még éppen benne vannak, ám valójában már kiestek a preferált célcsoportból. Rosa is ilyen, minden perce foglalt, nincs ideje álmodozni. Sűrű, sokféle életet él, de ez a mozgalmas, fárasztó élet mindig másé, nem a sajátja. Rosára a nap huszonnégy órájában lehet építeni. Elhozza öccse gyerekeit az iskolából, megeteti, fürdeti, elaltatja őket. A testvérei helyett gondoskodik megözvegyült apjáról, a barátnője macskájáról, megöntözi a szomszéd szobanövényét, helyettesít, kezeskedik, jótáll, támogatja Manchesterben élő, ikreivel az őrület határán álló extravagáns lányát, és mindemellett kifogástalanul végzi a munkáját mint filmes jelmezkészítő.