Kimeneti feszültség - Büntetés-végrehajtási vita a Döcher-gyilkosság miatt

Február 2-án saját presszójában lőtték agyon az erőszakos cselekményekért ötéves börtönbüntetésre ítélt Döcher Györgyöt, aki hivatalos bírói engedéllyel tartózkodott a rácsokon kívül. Rá ugyanis kedvezményként az úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok (evsz) vonatkoztak, ami az 1993-as büntetés-végrehajtási (bv) törvényben azt jelenti, hogy az ilyen - kifogástalan magaviseletű, a börtönben már legalább hat hónapot letöltött - elítéltek legfeljebb 24 órára elhagyhatják a bv-intézetet, s egyebek mellett külső munkát is végezhetnek.

Mindez függetlenül attól, hogy az illető mit követett el. Az  evsz alkalmazása szempontjából „nincs jelentősége az elítélt által elkövetett bűncselekmény jellegének, vagy hogy az elítélt a büntetőeljárás során beismerő vallomást tett-e” - áll a Bírósági Határozatok című szaklap idén januári számában, a Békés Megyei Bíróság egy jogerős ítéletét ismertetve.

A pestújhelyi eset sokkolta a közvéleményt, mintha Döcher egy gyilkosság elkövetője, nem pedig áldozata lett volna. S mintha az Igazságügyi Minisztérium (IM) a bírói hatalom „leckéztetésére” próbálta volna meg kihasználni azt, ami történt. Dávid Ibolya miniszter mindenesetre tájékoztatást kért a kedvezményt Döcher számára engedélyező Pest Megyei Bíróságon, valamint kilátásba helyezte az összes megadott evsz felülvizsgálatát és az egész rendszer szigorítását. Mindehhez azonban a bv-törvény módosítására vagy legalábbis a végrehajtási rendelet finomítására lenne szükség.

E kijelentést nem hagyta szó nélkül Solt Pál, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke, leszögezve: jogerős bírói határozatot nem lehet felülvizsgálni. Döcher esetében az evsz-t a Pest Megyei Bíróság bv-ügyekért felelős bírója engedélyezte, s e döntést ügyészi fellebbezés után másodfokon egy háromtagú bírói testület is jóváhagyta - mint azt Szelényiné Roszik Erzsébet, a Pest Megyei Bíróság elnöke, az OIT tagja hangsúlyozta -, teljesen törvényesen járva el. A bv-bíró nemcsak iratok alapján döntött, személyesen is meghallgatta az elítéltet, akinek magatartását az ügyész, valamint a nevelőtiszt sem kifogásolta, vita csak azon volt, letöltött-e már a börtönbüntetéséből hat hónapot, ami után engedélyezhető az evsz. A bírói gyakorlat szerint pedig ebbe az időtartamba az előzetes letartóztatásban eltöltött idő is beleszámít, függetlenül attól, hogy arra - mint Döcher esetében - esetleg évekkel korábban, konkrétan 1992 és 1995 között került sor.

Ezt a jogértelmezést az ügyészek hibásnak tartják, ők a tényleges elítéltként börtönben töltött időt tartanák csak beszámíthatónak, de a döntést a bírók hozzák. Akiket mérlegelésükben semmi sem korlátoz, és noha az elkövetett bűncselekményt elvben nem vehetik figyelembe, bárkire mondhatják, olyan agresszív, veszélyes személyiség, hogy nem engedhető a falakon kívülre. Félő is, hogy Döcher halálának árát a valóban kifogástalanul viselkedő, nem erőszakos elítéltek fizetik majd meg az eddiginél jobban elszakadva családjuktól, a külvilágtól, ha esetleg általános törvényi szigorítás lesz a válasz e homályos hátterű gyilkosságra. A végrehajtási enyhítésnek ugyanis éppen az a célja, hogy az elítéltek visszailleszkedjenek a társadalomba - hangsúlyozza Ruzsonyi Péter, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) szóvivője.

Az egyik fő kérdés mindenesetre az, hogy kerülhetett saját cégéhez munkára egy fegyenc. Ezt a gyakorlatot ugyanis a bv-jogszabályok tételesen is tiltják, amikor kimondják, a külső munkaadó nem kérhet személy szerint foglalkoztatottat, továbbá a bv-intézet nem köthet szerződést olyan céggel, amelynek tagjai baráti, üzleti vagy rokoni kapcsolatban állnak az alkalmazni kívánt elítélttel. Ennek eldöntésére, mint Ruzsonyi Péter elmondta, fegyelmi vizsgálat indult, ami várhatóan egy hónapig is eltarthat, az engedélyt kiadó fegyintézeti parancsnokot és két munkatársát mindenesetre felfüggesztették beosztásából.