Daradics Kinga eMAG-vezér: A románok sokkal intenzívebben fogyasztanak, mint a magyarok
Kisebbségi is, nő is, mégis már harmincévesen egy félmilliárd dollár értékű céget vezethetett a csíkszeredai panelban felnőtt közgazdász. Vezetőként volt, hogy egyedül ült nőként egy teremben, és hamar megfogadta azt a tanácsot, hogy a beosztottaknak nem szeretniük, hanem tisztelniük kell a főnöküket. Hogyan alakult a viszonya a román emberekkel, és mivel magyarázza, hogy Románia az utóbbi időben lehagyta Magyarországot?
Kisiskolás volt az 1989-es romániai forradalom idején. Hogyan élte meg a rendszerváltás első éveit?
Gyerekként főleg az volt számomra izgalmas a változásokban, hogy megjelentek a külföldi csatornák a televízióban. Emlékszem, hogy az első nagy nemzetközi esemény, amit a tévében néztem, az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokság volt. Egyszerűen kinyílt a világ, amint lehetett, utaztam külföldre. 2001-ben több hónapot töltöttem Amerikában, ahol fiatal egyetemistaként nyári diákmunkákat vállaltam. Volt, hogy egyszerre három munkám is volt, váltott műszakban. Csináltam mindent, amit lehetett: a pincérkedéstől kezdve a takarításon át az árufeltöltésig.
Pont 2001-ben? Emlékszik, merre járt a terrortámadások idején?
A tévéből értesültem mindenről. Amikor élőben közvetítették a leomló tornyokat, nem is akartuk elhinni, hogy ez valóság, valamilyen fikciós programnak gondoltuk. Ki is kapcsoltuk a tévét, és elmentünk a Niagara-vízeséshez sétálni: akkor észleltük, hogy mindez valóság, amikor tapasztaltuk, hogy minden le volt zárva, a határ, a hajók, a telefonok és a bankkártyák sem működtek.

Magyar nőként Romániában szép karriert futott be, többször választották meg Románia egyik legbefolyásosabb nőjének. Mit jelent önnek ez az elismerés?
Ezek az elismerések sosem egyéni, hanem csapattal közösen elért eredményt tükröznek. Számomra leginkább annak volt jelentősége, hogy ezeken a listákon sokszor én voltam a legfiatalabb szereplő.
Soha nem tapasztalt hátrányt magyarként vagy nőként?