Tamás Ervin: Szegény Karácsony

Szegény Karácsony

– sóhajtanak hölgyismerőseim. Sajnálják rettenetesen. Emberileg lehet, politikailag kizárt. Ki-ki pontosan bemérheti, hogy a főpolgármester döntésével erődöt, vagy kártyavárat omlasztott-e össze, következményeivel számolt-e, s azok menyivel súlyosabbak, mint amekkorával kezdetben kalkulált. Ennek ódiumát rajta kívül támogató pártjai viselik, csalódottságuk nyilván sok dühvel, tanácstalansággal párosul és ezekben a pillanatokban minden szereplő a másikban keresi a hibát.

Karácsony annak köszönheti karrierjét, hogy nem akart semmi lenni, de szakmájánál fogva vonzotta a politika, viszont mindig nógatni kellett, hogy ringbe lépjen. Nézetei, értékrendje világos útjelzőként szolgált az LMP-be való belépéskor, majd a szakításkor és az új, kicsi szervezet egy hasonló gondolkodású közösségben kielégítette közéleti aktivitását. Őt megtalálták. Megtalálta a szocialista párt, amely lassacskán elvesztette húzó arcait,

évek óta importálni kényszerül „eladható politikust” – hol Medgyessyt, hol Gyurcsányt, hol Bajnait.