Tóta W.: Magyarország vakrepülésben

A folyton dübörgő katonai zsargon a béke szeretetére és megbecsülésére tanít.

Képzeljük csak el, hogy nézne ki egy igazi háború! Megkapná a behívót hetvenezer tartalékos, amit aztán egy óra múlva lefújnának, viszont aki mégis betéved a laktanyába, annak adnak fegyvert, ha már arra jár. Győz a szittya fergeteg!

Nagy Iván Zsolt: A pofátlanság-hadművelet

Sms-ben vertek át tízezreket, aztán még tapsot is vártak érte. Vélemény.

Egyetlen haditerv sem éli túl a találkozást az ellenséggel – írta Helmuth von Moltke, és bár aranyköpése világhírű, kevesen értik úgy, hogy tervezni felesleges. Magyarország kormánya azonban erre jutott; azt már rég kimondták, hogy a pillanat uralásán múlik minden, de mostanra el is engedték, hogy a jövő hetet egyáltalán számításba vegyék.

A harmadik hullám nem volt meglepetés, de a második sem. A koronavírus első megérkezése volt váratlan, utána viszont ha bármely csekély értelmű medvebocs leül a Gondolkodó Sarkocskájába, ki tudja ötleni a következőket.

1. Lehet, hogy megint rosszabbodik a helyzet.
2. Akkor majd tovább kell csökkenteni a kontaktusszámokat, és emiatt lehet, hogy megint bezárjuk az iskolákat. Ezért terv készül erre az esetre, a hozzá kapcsolódó rendelkezéseket, költségeket, felmerülő problémákat végiggondolja a megfelelő munkacsoport. Ne' adj isten!, még meg is vitatják nyilvánosan; istenkísértés belegondolni, de akár felmérik a tanárok és szülők tapasztalatait, nyűgeit és igényeit. Netalán, szélsőliberális túlzásokba esve, a gyerekekét is.

Amikor aztán eljön a pillanat, Micimackó előkeresi az almáriumból a „Baj esetére” feliratú csuprot, kihalássza az Iskolabezárási terv című papirost, és aszerint jár el. Nem pedig letolt gatyával áll a viharban, mint Orbán Viktor, a legcsekélyebb értelmű medvebocs.

Tóta W.: Állig fegyverben, tátott szájjal

Ránk engedik a vírust fék nélkül. Ez nem a svéd modell: arra mi alkalmatlanok vagyunk. Vélemény.

Rosszak a számok, egyre rosszabbak a számok – így fütyörészett a kormány, rá sem hederítve arra a felvetésre, hogy akkor az iskolákon érdemes lenne gondolkodni, mert ott aztán van kontaktus bőven. De még annyira sem, hogy a pedagógusok oltását megszervezzék – bár látjuk, hogy jó okkal ódzkodtak attól, hogy bármit is szervezzenek. Aztán egy hűvös csütörtök reggelen kisütötték, hogy jól van, akkor zárjunk. Roló le, gyerekfelügyelet nem lesz, nem azért zárjuk be, hogy nyitva maradjon.

Ekkor megint egy országnak kellett felmordulnia, hogy hova tegye a gyerekét, aki nem tud otthon maradni. Egy napba telt, amíg leesett, hogy ez valós probléma, és akkor inkább legyen felügyelet.

Balla István: Maruzsa államtitkár világossága

Hétfőn összeomlott a KRÉTA-rendszer, kedden a köznevelési államtitkár ahhoz hasonlította ezt a hibát, mint amikor leesik ez első hó és megbénul a város. Maruzsa Zoltán azt is mondta, a kormány által megbízott cég számára világossá tette: a rendszernek bírnia kell a terhelést. Sok más dolgot azonban nem tett világossá.

Ennyire hülyék? Vagy csak csupa olyan ember üli már körül az asztalokat, akinek magától értetődik, hogy ebben a helyzetben hívjuk a bébiszittert? De akkor is ennyire hülyék, legfeljebb túlfizetett hülyék; különben felmerült volna, hogy ki vigyáz azoknak a gyerekére, akiknek nincs pénzük személyzetre. Egyenek kalácsot, ha nincs kenyerük?

Az iskolaigazgatóknak egy hétvégéjük maradt megszervezni egyszerre a digitális átállást és a benti tanítás fenntartását; ehhez pontosan ugyanannyi segítséget kaptak ők is és a gyerekek is, mint tavaly. Egy év alatt felállhattak volna a szerverek, lefutott volna az online segédanyagok, eszközök, játékok, módszerek értékelése és fejlesztése, a tanárok magabiztosan kezelnék őket, lenne online oktatáshoz módosított tanterv, vizsgarendszerek, protokollok. Akkor se vesznének kárba, ha megszűnik a járvány. Á, nem, iskolaőrökkel baszakodtunk inkább, meg buziztunk kicsit. Ahhoz nem kell agy.

Tóta W.: A meleg királyfi és az ezer halott

Szarnak bele a járványba, arra nincs megoldásuk. De lehet helyette buzizni! Vélemény.

Ugye milyen triviális teendők ezek? Nem bonyolultabb, mint csomagolni egy pulóvert a nyaralásra, hátha kell. És még annyi magyarázat sincs a mulasztásra, mint számtalan jogi, korrupciós és erkölcsi kérdésben, ahol a hatalmi vagy a magánérdek írja felül a helyes cselekvést. Senki nem lenne szegényebb attól, ha minimális ésszel csinálnák a dolgukat, sőt még lopni is lehetne az oktatás fejlesztéséből és felkészítéséből.

Mindezt alkalmatlanságnak hívjuk. És ez nem csak afféle szerény vélemény.

Amint a manipuláció nem elég, belebuknak.

Mégis tanult és értelmes emberek kárognak rendszeresen arról, hogy az ellenzék nem tudna kormányozni.

Már miért is nem? A fenti problémakört, mint láttuk, nemhogy egy összesorsolt csapat, de egy csekély értelmű medvebocs is sikeresebben kezelné, mint a Fidesz. Az efféle valós feladatok ellátására a lehető legalkalmatlanabb gárda az, ami most kormányon van. Ennél észszerűbb oktatásirányítást várhatunk gyakorlatilag bárkitől – és ugyanez áll a többi területre. Egyáltalán nincs magasan a léc; valójában az adminisztratív apparátus egymaga jobban megszervezné ezeket a folyamatokat, mint Orbán kormánya. Az egyik ősbűn épp az, hogy mindenki felfelé pislog, és befogja a száját akkor is, ha tudja a megoldást.

A jövő győzelmei persze sovány vigaszt nyújtanak azoknak, akik most hüledezve, hitetlenkedve kapkodják a fejüket, és nap mint nap érzik a mulasztás, a trehányság, az ostobaság és a közöny súlyos következményeit. A szülők, a tanárok és a diákok mind tudják, hogy fájhatna ez kevésbé most, csak akiket ezzel megbíztunk, azok nem végezték el a feladatukat.

Ezt most így kell végigcsinálni, és a remény marad, hogy az utánunk jövőknek majd jobb lesz.

Illetve marad még a bosszú. Arra már csak egy évet kell várni.