Kóbor Jánossal, az Omega együttes frontemberével a HVG 1999-ben készített portréinterjút. A Kossuth- és Liszt-díjas popikonra emlékezve ezt közöljük most újra, változtatás nélkül.
- Lobogó, aranyló hajzuhataga harminchét éve semmit nem változott. Hogy a fenébe tudta konzerválni jóval túl az ötödik ikszen?
- Hetente kétszer mosom, utána megrázom, és máris a helyén van. Még csak fésülgetni sem kell. De ha lehet, kérem tegeződjünk, én mindenkivel ezt teszem.
- Lenyűgöz a királyi gesztus, csak nehogy azt higgye az olvasó, hogy elvesztettük hagyományos tisztelettudásunkat. Szóval akkor: nyilatkozataid alapján egy visszafogott, kimért, szinte már gátlásos személyiség vagy. Nem így a színpadon, ahol macsó szexidolként utalsz szinte minden mozdulatoddal ugyanarra. Netán egy szép, fejlett tudathasadásról lenne szó?
- A zenekarosdiba belső késztetés vitt, de hogy ott miért vagyok más, mint a hétköznapi énem, fogalmam sincs. Észrevettem, ha azon kezdek morfondírozni, hogy mit csinálok a színpadon, mindig baj van. Elfelejtem a szöveget, vagy nem értem, mi a fenét keresek ott fenn.
- Kezdetben nyilván a külsőségek helyettesítették a magasabb szintű hangszerismeretet, de azután még Liszt-díjat is kaptál. Nem pironkodtál akkor is egy kicsit?
Egyre több sérült gyereket, kamaszt, felnőttet gondozó család küzd azzal, hogy nem, vagy nem mindig tudják kiváltani a közgyógyellátásban elérhető pelenkákat. A kínálat kiszámíthatatlan, a támogatott típusok gyorsan eltűnnek, az alternatívák pedig sokszor drágák vagy alkalmatlanok.
A HVG tudósítója az oroszok által rakétával megsemmisített üzem mellől jelentkezett be.
A hajó bérleti díja egy hétre több mint egymillió forint.
Már venni vagy bérelni sem lehet olyan 400 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi ingatlant hatósági jóváhagyás nélkül.
Ókovács Szilveszter szerint az éneklés bizonytalan volt, számos hanghibát is felfedezett.
