Csak a kemény maghoz tartozó kutyatulajdonosok érezhetik át annak az érzésnek a nagyszerűségét, amikor este tizenegykor, negyedórás zseblámpás keresés után a szálloda kertjében megtalálják kedvencük „névjegyét”. Vagy azt az örömet, amikor másnap néhány jó szó is elég ahhoz, hogy ugyanaz a kedvenc ne a reggelizőhelyen vívja meg a szomszéd asztalhoz tartozó ebbel az aznapi dominanciáért a nem véres, de mindenképpen hangos küzdelmet.
Jó hír vagy nem: egyre többen ismerik meg ezeket a sikerélményeket, hiszen világszerte ugrásszerűen nő a kisállatokkal utazók és ezzel párhuzamosan a házi kedvenceket is befogadó éttermek és szálláshelyek száma. És terjed a tolerancia is, egyre kevesebb nem kutyás jön ki a sodrából, ha a szomszéd ölebe már vagy öt perce szuggerálja őt az „Ugye, nekem is hagysz egy kicsit?” nézéssel.