Tóta W. Árpád: Bízni bennük életveszélyes

Jó, hát műszakija nem volt. Nem műszakival megy, hanem benzinnel. Az árus, akitől Petiminiszter megvette a cuccot, egy fénymásolt, gyűrött, kínai nyelvű papírt adott hozzá, de nem is kell válságban a szócséplés. Elég, amit elmagyarázott a pult felett: itt felül megnyom, hegyén kijön vakcina.

Öreg enberbe nemjó! – mondta még a kínai kofa felemelt ujjal, mert alapvetően tisztességes kereskedő volt, és annyit kiókumláltak a Négy Tigris Kutatóintézetben, hogy hatvan felett necces a hatás. Petiminiszter boldogan fizetett, nem is számolta. Itthon pedig jelentette, hogy az üzlet megköttetett, lehet tovább gúnyolódni a hanyatló Nyugaton. Úgy is lett, és hónapokig tolták, hogy a nyugati szállítások akadoznak, ezzel szemben a kínai és a szovjet, bezzeg... szintén akadozik, de amennyi jön, az életmentő.

És megnyertük az oltási versenyt. Sajnos ez nem olimpia, szóval inkább az van, hogy a verseny márciustól júniusig meg volt nyerve majdnem, aztán különféle balszerencsék és ármányok következtében átvették a vezetést mások, kínai vakcina nélkül.