A környezet védelmében algakabátban és gombaruhában kellene járnunk
Kénytelen új alapanyagok után nézni a divatipar, ha fel akar hagyni környezetünk módszeres pusztításával. Algafarmokon vagy épp banánfák árnyékában keresik a közeli jövő fenntartható anyagait.
A divatiparról már régóta köztudott, hogy az egyik legkörnyezetszennyezőbb ágazat. A textilgyártás globálisan 1,2 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátással jár évente – ez több, mint amit a légi közlekedés és a vízi teherszállítás közös emissziós számlájára írhatunk. Az ágazatot a világ második legnagyobb szennyezőjének tartják az olajipar után, a mértéktelen vízfelhasználás, a hulladéktermelés és a talajszennyezés miatt.
A divatipar felfoghatatlanul sok vizet, évente körülbelül 1,5 billió litert használ fel
miközben 750 millió embernek bizonytalan az ivóvízhez való hozzáférése. Friss vízre van szükség az anyagok gyártása, festése során, de például a pamuthoz szükséges gyapotnövény termesztése is rendkívül vízigényes. Az ipari vízszennyezés 20 százalékáért is a textilgyártás tehető felelőssé; a szennyvizekbe festékanyagok, ólom, higany, arzén is kerülhetnek, miközben az ágazat a kőolajalapú műanyagok adottságait is előszeretettel használja ki: ruházatunknak átlagosan a 70 százaléka tartalmaz poliésztert, PVC-t, nejlont és egyéb vegyi szálakat. Egyes számítások szerint évente 190 ezer tonnányi, textilekből származó mikroműanyag kerül így az óceánokba.